A letámadásunk/visszatámadásunk továbbra is tragikusnak tűnik, támadásban viszont már volt néhány olyan mozzanat (a második félidőben), ami nagyon halványan emlékeztetett arra a csapatra, amit szeretünk. Az első félidő nem sok jóval kecsegtetett: Theo értelmezhetetlen lövései, Giroud labdakezelési nehézségei maradtak meg leginkább, na és persze az, hogy a védelmi miniszterünk térdre rogyott, ami majdnem gólt ért a Torónak. A legnagyobb kidolgozott helyzetük rámutatott arra, hogy miért is folytattuk ugyanott, ahol az Inter ellen abbahagytuk:
Szóval lógtunk elől, lógtunk középen és lógtunk hátul is. Szerencsére Tata jó napot fogott ki éppen. Sajnos Kjaer gyengélkedése nagyon látványos, a helyére beálló Gabbia is bizonyította, hogy most nem megoldás (egy csúnyán elrontott hazapasszal indított, aminek szöglet lett a vége), valamint Tonali is legrosszabb napjait idézi. Thiaw viszont mintha elkapta volna a fonalat, és erőteljes játéka kellemes meglepetés volt ismét. Fontos lenne állandósítani a formáját, hogy legyen egy "fizikum" is a védelmünkben, mert a dán védelmi miniszterünk nem néz ki túl jól mostanában. Kalulu is talán magára talál és védekezésben Theo is jobb volt, mint az Inter ellen. Saelemaekersnél továbbra is csak a túrás része van meg a védekezésnek, a tolódás és az 1v1 elleni játék megtalálása várat magára. Tonali viszont olyan mélységekig jutott, hogy jelen pillanatban Krunic-ot választanám inkább a téren a csapatomba. Tonali 32-szer passzolt 78%-os pontossággal és 15 párharcából 53%-ot nyert meg. Ugyanez a bosnyák csereemberünk esetében 52 passz - 92% és 24 párharc - 58%. Jelen pillanatban Krunic aktívabb és hasznosabb, mint Tonali (nem hittem volna, hogy egyszer ezt leírom.) Saelemaekers támadásban továbbra is az egy jó beadásnál többet nem tud hozzátenni (ez pont eggyel jobb Messiásnál, védekezésben meg a túrással hagyja le a brazilt), Brahim pedig 2-3 jó lefordulással előzi meg Origit (védekezésben nálam nagyjából ugyanazt hozzák). A második félidőben – támadásban – volt azért pár bíztató dolog is: végre láthattunk egy igazi, gőzmozdonyos Theo-robogást az ellenfél kapuja elé (és gólt érő beadást), Leao is meghúzta párszor a szélét, kettejük összjátéka is már eredményezett pár ígéretes lehetőséget, Giroud pedig egy szerencsétlen lövés után is kihúzott minket a szarból. Elképesztően erős a pali fejben: egy ilyen első félidő és egy ilyen balszerencsés lövés után is hozza a meccset. Páran példát vehetnének róla. Igen, a sztárunkra gondolok, ez a Leao-gyerek továbbra sem tetszik nekem. Másfél évvel ezelőtt még védekezésben is ilyenek hozott a srác és nem a Torino ellen:
De még arra is emlékszem, hogy a Hakimi elleni belépőjéért meg akarták verni az interesek. Nos, most ilyeneknek semmi nyoma. Labda nélkül csak lézeng a pályán, Giroud meg helyette támad vissza... Mutatom mire gondolok a már bemutatott jelent mellett:
1. Rásegítés Theóra: nem igazán megy...
2. Visszatámadás/Letámadás sikertelen. Vissza kellene zárni a labda vonala mögé...
3. Giroud melózik helyetted...
Szóval így áll most a szénánk. Vannak bíztató dolgok, de egy Spurs ellen ez még mindig nagyon kevés lesz. A "gátat átszakító gól" után is maradt ugyanolyan rossz a letámadásunk/visszatámadásunk: a 80. percben konkrétan a kapustól passzoltak ki minket a tizenhatosunkig, ahol csak Radonjic hosszú szöktetésének és Kalulu játékolvasásának köszönhetjük, hogy tizenhatról nem lőhetett tisztán a szerb (Tata azért kettő nagyot nem szokott védeni egy meccsen). Conte csapatának védekezését nem fogjuk egy kényszerítővel lebontani, a labdakihozataluk ellen ilyen letámadással sanszunk nincs és ez az átmenet – a támadásból a védekezésbe – sem sok jót ígér. Talán lesz Bennacer és Tomori is, és amiben még bízhatunk, hogy lelkileg is ad egy kis pluszt ez a győzelem, míg Conte és csapata egy négyest kapott a Leicestertől. Azonban a lehetőségek érzékeltetéseként jegyezzük meg, hogy a Leicester értékét 455 millió euróra értékeli a transfermarkt, míg a Sassuolo keretét 178 millióra... Egy négyes itt, egy négyes ott...
