Visszatértünk a Paradicsomba! Reméljük, hogy mindez nem egy VR-utazás volt, ahol a következő hétvégén az Empoli leveszi rólunk a szemüveget és visszacsöppenünk az Udinese ellen látottakhoz. De ne legyünk pesszimisták, hiszen az idén álomfocit játszó Napolit oktattuk le idegenben.

És pont ez az, ami kérdéseket vet fel. Ők már megnyerték a bajnokságot, így ez a meccs csak nekünk volt fontos. Mindez a pályán is látszott. Ugyanakkor ilyen játékkal biztosan meglesz a BL-indulás, és ebből a szempontból ez a meccs volt a legfontosabb nekünk a háromból. Már a 2. percben jóleső érzés fogott el, amikor Leao visszasprintelt Di Lorenzóval és becsúszva blokkolta a beadását. Aztán a kirúgás után visszarepültünk a tavalyi szezonba és ott is maradtunk a meccs végéig.

10–11 másodperc alatt jutottunk el a saját kapunktól egy tiszta 13 méteres lövőhelyzetig. Aztán gyors visszatámadás és máris nálunk van a labda. WTF??? 2 hete még az Udinese oktatott minket, most meg mindenki duzzad az önbizalomtól, senkinek nincs rossz passza és minden cselünk ül. Labdaszerzésben volt talán a leglátványosabb az előrelépés: folyamatosan kommunikáltak egymással a játékosok, koncentráltan figyelték egymást és mindenki a megfelelő ütemben lépett ki az emberére és helyezett rá nyomást.

Már ennél a jelentnél is jól látható, hogy a Napoli jobb oldalát kicsit szabadon hagyjuk, így egy esetleges labdaszerzésnél Leao szabadon veheti fel a labdát és kontrázhatunk. Mesteri húzás, de kockázatos is, és biztos, hogy Spallettinek lesz erre válasza a BL-meccseken. Most ezzel a Napoli nem tudott mit kezdeni, mert jól helyeztünk nyomást rájuk és jól szigeteltük el a labdástól távol eső embereiket, szinte minden irányban le voltak zárva a passzolási és ívelési lehetőségek. De csak szinte. Az előző jelenetnél is, és a következő példáknál is látható majd, hogy lett volna azért lehetőség a jobb oldalukra forgatni. Nagyon nagy bajban akkor sem lettünk volna, mert hátul létszámfölényben voltunk és egy hosszú labda esetén tolódni is lett volna időnk. Ám ha többször is megcsinálja velünk azt a Napoli, hogy néhány rövid passz után forgat, majd még néhányszor megcsinálja ezt, akkor egyrészt fáraszt minket, másrészt 2-3 forgatás után nagyobb réseket is talál majd a védekezésünkön. A másik nagy kérdés, hogy Leao mennyire ér vissza majd ilyen esetekben. Szerencsére most türelmetlenek voltak és rosszul kezelték az új szituációt. Nézzük meg példának a kontragóljainkat.

Látni kell azért, hogy itt a Napoli védelme és középpályája is több rossz döntést hozott és későn reagált. Ilyen lehetőségekre a BL-meccseken nem hinném, hogy számíthatunk. Nézzük a harmadik gólunkat, ott még élesebben kijön, hogy nagyon kevésen múlott, hogy ők vihetik kedvező helyzetben a labdát a védelmünkre, vagy mi kontrázhatunk.

Jól látható, hogy a Napoli játékosai közül többen is igen gyenge napot fogtak ki, ami érthető motiváció szempontjából és így messzemenő következtetéseket azért nem lehet levonni, ugyanakkor örömteli, hogy kegyetlenül lefocizunk egy gyenge napot kifogó Napolit, mivel eddig lehetett akármilyen gyenge az ellenfél, nekünk is inkább a szenvedés jutott. Az egyéni teljesítményeink hatalmasat javultak. Tonali uralta a középpályát (79%-os párharcmutató, 77%-os passzpontosság és egy gólpassz) és tavalyi formáját idézte, Krunic 11 labdát olvasott le, míg Bennacer mindenhol ott volt és én a második gólunk asszisztját is neki adom Giroud-val megosztva. A védelem és Maignan parádés volt, Kjaer is a sérülése előtti időket idézte és Calabria is. Diaznak jól állt a jobbszél, mesés cseleket mutatott be az első gól előtt és szép gólpasszt adott. Reméljük sikerül megtartani, bár erre egyre kevesebb az esély a hírek szerint. Reméljük bosszúból elhozzuk Asensiót a Realból. Giroud ma inkább a mezőnymunkából vette ki a részét, de nagyon kellettek a visszafutásai, tulajdonképpen Leao helyett sokszor ő védekezett, és volt, hogy a tizenhatosunknál csúszott be. Leao pedig szintén a tavalyi és őszi önmagát idézte. Meggyőződésem, hogy nem azért, mert újra 4-2-3-1-ben léptünk pályára, hanem mert a válogatott szünet alatt egyrészt betalált és gólpasszt adott, másrészt a háttérben a hírek szerint közel van a megegyezés a hosszabbításról. Ez a két dolog biztosan jótékony hatással volt rá, de a Giroud általi tehermentesítése is jó húzás volt Pioli részéről. Más kérdés, hogy mennyire tartható ez hosszútávon Giroud szempontjából... De aki számomra a legkellemesebb meglepetés volt ezen a meccsen, az a belga gyalogkaukk, Alexis Saelemaekers volt. Ha így folytatja, akkor gyalogkakukkból cselkirály lesz, mert most zseniális dolgokat mutatott: a gólja mellett 5 sikeres csel fűződik a nevéhez, ami nagyjából 5x annyi, mint egy régebbi meccsen. Mintha Pioli varázsporral hintette volna be a srácokat, akkora volt a különbség a két héttel ezelőtti udinei meccs és a nápolyi fellépés között.

Egy dolog volt ami azért így is felbosszantott: miért erőltetjük Bakayoko szerepeltetését?! 4–0-nál igazán lehetett volna hozni az egyik fiatalt, Pobegát vagy Vranckx-t, de még a Primaverából is előbb beteszek valakit, mint Bakayokót. Remélem ez valami mesteri fondorlat része, aminek a végén Bakayoko lövi majd a győztes gólunkat a BL-döntőben. Egyéb végkimenetelek esetén visszanézve is érthetetlen lesz számomra, hogy miért egy már sokszor kirúgott középpályást hozunk be ahelyett, akire hosszútávon számítunk és lehet benne potenciál. Bakayoko meg az első labdaérintéséből ziccerbe hozta Raspadorit. Visszatérve a csapatra, bíztató volt a játék és főleg az egyéni teljesítmények javulása, mert nem elég, hogy csapatként elinduljunk, egyénileg is mindenkinek lépkednie kellene előre. Amiben bízhatunk, hogy a tavaszunk Pioli alatt hagyományosan jól sikerül. Reméljük a vasárnapi győzelem is egy hosszú és jó sorozat kezdete volt. Elhihetjük, hogy ennyire jók vagyunk? Az áprilisi meccsek eldöntik.