17. perc: A Theo elleni szabálytalanság után nem ad büntetőt a spori (Chiffi) és a VAR, majd Messiásnak fekszenek alá, aki lent marad a földön. A Lecce nem rúgja ki a labdát (bár mi kirúgtuk hasonló szituban pár perccel azelőtt), de bedobásra tisztázunk. Messiást még ápolják, de a labda egy ütközést követően kikerül a mi baloldalunkra Gendrey-hez, aki beadja. Előbb Krunic rúg luftot, majd Thiaw véti el a labdát, Kalulu meg lemarad az emberéről. Kapufa... Ekkor azt éreztem, hogy folytatódik a Bologna elleni meccs: rossz bírói döntések, balszerencse és kapitális hibák hátul (akkor is Kalulu maradt le a gólszerzőről). De talán pont a kapufánál fordult meg a bajnoki vesszőfutásunk.

Szóval az első gólunkig elég hasonló volt a meccs, mint az Empoli ellen: meddő mezőnyfölény, de kidolgozott helyzetből kevés helyzetet tudtunk kialakítani. A legnagyobb lehetőségünk egy suta kapuskijövetel után alakult ki, valamint egy megpattanó Tonali-lövés emelte még meg a pulzusszámot. Az mindenesetre kiderült, hogy miért Kjaer játszik a BL-ben, hiszen Kalulu mostanában nem meggyőző, de egy fiatal játékos esetében elfogadható ha van néha egy kis formahanyatlás. Thiaw hozza amit tud, de előrefele talán a dán többet tud hozzátenni. Szóval mi volt a különbség a Bologna elleni meccshez képest? Annyi, hogy a kezdőcsapat és főleg Leao többet volt a pályán. Azt már a Salernitana elleni és az Atalanta elleni meccs elemzésében is kifejtettem, hogy szerintem nem a formációváltás volt Leao gyenge formájának az oka, hiszen a háromvédős rendszerben is kialakultak olyan kedvező szituációk, melyeket Leao a tavalyi szezonban, ősszel, – és hála az égnek – mostanában is megold és góllal érnek véget. Nézzünk vissza pár jelenetet:

De nézzük a Salernitana elleni meccset, ahol még inkább szembetűnő volt a hasonlóság a mostani gólját megelőző játékhelyzet és az ott rosszul megoldott szituáció között:

És nézzük meg a mostani meccs és Leao második gólját:

Szóval tartom továbbra is, Leao formája inkább a kedv kérdése mint a formációé. Reméljük a mostani felfelé ívelő teljesítmény mögött az is megbújik, hogy meghosszabbítja a szerződését. Rebic formája viszont sehogy sem akar elindulni felfelé, sőt, talán inkább visszaesés tapasztalható az amúgy sem túl erős Empoli és Bologna-meccshez képest. A 13%-os párharcmutató még akkor is nagyon kevés, ha egyedül vagy elöl. Pedig kellene valaki, aki tehermentesíti Giroud-t, és a jelek szerint nem Rebic lesz az, Origit kár is említeni, míg Zlatan is szökőévente játszik egy félidőnél többet. Mindemellett úgy néz ki, jobbszélen is csak Diaz tud a Milanhoz méltó teljesítményt lehozni, mert sem Messias, sem Saelemaekers nem jut tovább rövidke fellángolásoknál. Szerencsére a kupából már kiestünk, így ott nem koptatjuk tovább a kezdőnket, de a bajnokságban is lesznek még húzós meccseink. Bár az is igaz, hogy mi a jó csapatok ellen tudunk jól és eredményesen játszani. A Roma ellen lesz törlesztenivalónk, hiszen óriási mákkal vittek el januárban egy pontot a San Siróból, amit reméljük most visszakapunk az égiektől.

Ami viszont örömteli, hogy végre pontrúgásból is eredményesek tudtunk lenni, ami összességében még mindig nagyon kevés, de legalább azt mutatja, hogy foglalkozik a stáb ezzel a kérdéskörrel is. Eddig ez azért nem volt nyilvánvaló, de ne legyünk telhetetlenek: a Napoli elleni két meccsen nagyot javultunk a védekező pontrúgásokban, most már jelét adtuk, hogy van elképzelés támadásban is, így az lenne sorsszerű, ha a Romát is pontrúgásból intéznénk el, különösen, hogy ők is abból találtak két gólt ellenünk az év elején.