Előjött valami a régiből. Sokat vártunk rá (16 évet), de hagyjuk a csúf közelmúltat, most ízlelgessük a BL-elődöntőt. Vannak edzők, akiknek a nagycsapatok fekszenek (hogy ne menjünk messzire, például Ancelotti), és egyre inkább az az érzésem, hogy Pioli is ilyen. Amikor kell, akkor hozzák a játékosok magukat és csapatként is jól működnek a fogaskerekek. És ez még mindig nem az a fényes Milan, amihez 20-30 éve hozzászoktunk, de van rá esély, hogy olyan legyen. Már ez is nagy szó, hiszen ezt az esélyt az utóbbi időben nem sokszor érezhettük.

Na de nézzük a tegnapi mérkőzést. Amiben kellett feljavultunk, amit meg kellett tartani, azt megtartottuk az odavágóhoz képest. Ami talán a legfontosabb volt, hogy Calabria újra semlegesítette Kvaratskheliát. 

A Capitano újra a legszebb időszakait idézte, de azért nagyon kellett időnként Kjaer és Diaz támogatása is, hogy a grúz legjobb esetben is csak kiszorított helyzetből lőhessen, de általában már a betörési kísérleteit is semlegesítették. Kjaer is kezdi visszaverekedni magát a csúcsra. Az odavágón egyszer csúnyán megszopatta Kvara-pajtás, most azonban már a meccs elején tisztázta, hogy ez nem az a meccs és a párharcokban 3–0-ra verte összeségében a grúzt.

Kjaer mellett Tomori is nagyot melózott, ő 8–2-re verte a párharcokban Osimhent, ami akkor is hatalmas teljesítmény, ha tudjuk, hogy a nigériai csatár sérülésből tért vissza. Tomorinál kicsit zavar, hogy viszonylag gyakran dob egy nagy hibát, ami általában egy tizit eredményez az ellenfélnek (Chelsea, Fiorentina, Napoli), de nem akarok szigorú lenni, ebben most a balszerencse is bőven benne volt. Reméljük az idő előrehaladtával ezek a momentumok szépen kikopnak nála, mert amúgy hihetetlen jó testi adottságai vannak: gyors, erős, technikailag sem rossz, jól lép be a játékba, jól fejel (súlypontemelkedése is átlagon felüli) és azért érti is a focit a példás mentalitása mellett. Theo most is inkább a védőmelóval foglalkozott, szinte hibátlanul (volt egy beadás, amit rosszul számolt ki), aztán amikor megiramodott, parádés akciót vittünk végig és tizi lett a vége.

 Nálam ez volt a meccs jelenete Leao szólója mellett. De térjünk vissza a védekezésre. Sikerült rendbe tenni a pontrúgásokat, ami ugye az odavágón nagyon nem ment. Enélkül most nem is beszélhetnénk továbbjutásról, úgyhogy jár a pacsi a stábnak. De nemcsak a szögleteket, az akcióból történő beadásokat is jól semlegesítettük, pedig szépen záporoztak a beívelések a kapunk elé.

A beadásokat nem tudod kivédekezni egy jó kapus nélkül. De talán azt nem is kell senkinek bizonygatni, hogy Maignan mennyire jó kapus, hiszen a szenzációs védései önmagukért beszélnek. Arról is esett már szó, hogy mennyire fontos Maignan lábbal való játéka a csapatnak, de most mindez újra felszínre tört. Az alábbi statisztika nem is szorul különösebb magyarázatra.

Amit azért mégis kiemelnék, az a hosszú (40 méternél hosszabb) labdáinak a pontossága. 81% még egy mezőnyjátékosnak is dicséretére válna, de például a lábbal híresen jó Ederson is csak 33%-ot produkált a Bayern ellen ebben a mutatóban. Illusztrációként azért ideteszem a kedvencemet, mert nem elég, hogy hatalmas (78 méter) utat tett meg a labda a levegőben, mindezt nagyon gyorsan is, így a védőknek kevés ideje maradt reagálni, így Leao nyugodtan le is vehette a labdát.

A középpálya megint nagyot ment. Bennacer, Tonali és Krunic is nagyszerűen teljesített, utóbbit mégis kiemelném, hiszen 91%-os passzpontosságot produkált, pedig egész meccsen nagy nyomás alatt játszott (előbbiek "csak" 72%-kal passzoltak).  Leao világklasszis volt most, jó lenne, ha ezt a formát minél nagyobb arányban tudná hozni. Diaz talán egy picit elmaradt az utóbbi két meccsen mutatott teljesítményétől, hiszen most nem volt gólt érő cselsorozata, de mezőnyben ő is hozzátette a magáét a sikerhez. Csakúgy mint Giroud, akinél valahogy éreztem, hogy kihagyja a tizit, főleg amikor Méhes Gábor elmondta, hogy eddigi pályafutása során csak egyszer hibázott. A kimaradt büntetőnél viszont bevillant Sheva kihagyott tizije a Bayern ellen, amely után továbbjutottunk, így egy kicsit megnyugodtam, de csak a következő kimaradt Giroud-ziccerig. De Giroud azért Giroud, hogy legyen az bármilyen könnyű vagy nehéz gól, ha nagyon kell, akkor pöttyint egyet. Ezt most megköszönheti Leaónak, de a gól most is az ő neve mellé került. A cserék közül Messias (bár a gólnál picit bealudt, de a beadások védekezése nem igazán az ő műfaja) és Saelemaekers is odatette magát, de az is pozitívum volt, hogy Origi is hozzátett egy kicsit a védekezéshez. Reméljük a veretlen mérlegünk az elődöntő után is megmarad az olasz csapatok ellen a BL-ben és akkor utazhatunk Isztambulba.

Volt szív, volt akarat, volt egység és voltak klasszis teljesítmények. Van esély rá, hogy újra legyen legendás védelmünk. Éppen ezért szép jövő áll előttünk, ha a lyukakat sikerül befoltozni, és minőségben is tudunk majd rotálni szezon közben. Nézzük meg a BL és a Serie A csapatainak átlagéletkorát, valamint a mi keretösszetételünket az életkor alapján. Jól látható, hogy a játékpercek kihasználtsága alapján a keret meghatározó magját a fiatal és a karriercsúcs időszakába nemrég belépő játékosok adják, hiszen Kalulu és Tonali az előbbi, míg Leao, Theo Hernández, Tomori és Bennacer az utóbbi kategóriát képviseli. A tapasztalt játékosok közül csupán csak Giroud és Tatarusanu lépte át az elérhető játékpercek 50%-át, de Tatarusanu is csak Maignan sérülése miatt állhatott ilyen sokszor a kapuban. Most talán Kjaer is feljön melléjük, de hogy van jövőnk, az tisztán látszik.