Na de ki a csapat igazi vezére? Zlatan, Maignan netán Theo? Véleményem szerint kicsit mindhárman. Zlatan vitathatatlanul a szellemi vezér, bár azt is meg kell jegyezni, hogy amikor az ősz elején még jól néztünk ki, akkor sem volt erőteljesen jelen a csapat életében. Ugyanakkor az sem véletlen, hogy a Torino ellen tért vissza a keretbe, és azóta összeszedettebbek vagyunk (gólt sem kaptunk).
Maignan szerepére nem akarok újra bővebben kitérni, előző posztomban alaposan kiveséztem ezt a kérdést. Azt a vak is láthatta az Atalanta ellen, hogy mennyivel több opciónk van a labdakihozatalban Maignannal, mint Tatával volt. Kezdő kapusunkkal ezeket az elemeket nyertük vissza:
– erős, pontos labdák a támadókhoz
– plusz egy ember hátul, aki mindkét lábbal jó és "folyik rajta a játék" nyomás alatt is
– szóbeli irányítás
– a letámadó ellenfél fárasztása, ami azért is lényeges, mert nemcsak fárasztjuk a nyomásgyakorlókat (most Hojlund, Koopmeiners és Lookman letámadó hármasa volt a leginkább szívatva, de a többieknek is sokat kellett melózni emiatt letámadásban, például a Tonalival fellépő Edersonnak vagy a Krunicot kísérő de Roonnak), hanem jobban magunkra is húzzuk őket, így mögöttük nagyobb területek nyílnak.
Ki kell mondani, hogy Maignan döntésein nagyon sok múlik, így a személyében tisztelhetjük az egyik irányítónkat. Ez a támadás azt is megmutatja, hogy van potenciál ebben a felállásban, és sokak számára lehetőséget ad arra, hogy az erősségeiket még jobban kidomborítsák. Tomori gyorsasága, Diaz és Krunic labdafelvétele a sorok között, Tonali indításai, Theo belépése a balszélső pozícióból középre, Giroud 1v1-ben maradása a kapu előtt mind-mind lehetőséget hordoznak magukban. Sokan úgy vélik, Leao a formációváltás vesztese, de szerintem ez a jelenet arra is rávilágít, hogy nem ez a baj a portugállal, hiszen itt is lett volna lehetősége az üresen hagyott területet támadni a labdával, hiszen 1v1-ben maradt a védőjével. Nagyon szerettem eddig Leao játékát, de a labdaeladásai, és az utána látott frusztrált reakciók egyre inkább azt az érzést erősítik fel bennem, hogy egy 100 millió feletti összegért nem is lenne akkora kár eladni. Persze a meccs végén azért adott egy mesteri gólpasszt, hogy ebbéli érzéseimet teljesen összezavarja.
Ami viszont egyértelműen jól áll ennek a felállásnak, az Theo játéka, aki egyre jobban kiteljesedik ebben a szerepkörben. Egyre többször lép befelé, de nem a 6-os pozícióba, hanem még egy sorral feljebb, sőt az Atalanta ellen már a visszalépő Giroud mögött indult be az ellenkező oldalon! Nézzük is meg ezt a támadást, mert itt is kijönnek az előbb felsorolt pozitívumok, és a támadás végén Leao ismét 1v1-ben maradt a védőjével, aki mögött hatalmas terület tátongott.
Szerencsére sok olyan játékosunk van, aki jól olvassa a játékot (Maignan, Tomori, Kalulu, Krunic, Tonali, Theo, Giroud), így a váratlan szituációkat is jól kezeli, valamint nem ragaszkodik mereven a pozíciójához, így kialakulhat egy szellemes és élvezetes játék. Persze ehhez sebesség is kell, de hála istennek ennek sem vagyunk híján. Theo kiteljesedéséhez még egy adalék: kigyűjtöttem a passztérképét az elmúlt 5 meccsből, ahol már a 3-4-3-at játszottuk, és elég jól kirajzolódik, hogy egyre szabadabban értelmezte ő is a szerepét, és a pálya egyre nagyobb részét játszotta be, különösen érdekes, hogyan húzódott be egyre inkább középre, hogy ezen a meccsen már a jobboldalon is feltűnjön.
Szóval végre egy olyan meccset láttunk, ahol – bár egy jó csapat ellen játszottunk –, az ellenfélnek sansza sem volt, amit jól mutat, hogy az első félidőben még kísérlet sem volt a részükről, ami a kapunk felé ment volna, míg a második félidőben 3 kaput eltaláló lövésük volt, és azok sem voltak igazán veszélyesek, így az nem derült ki, hogy Maignan milyen formában tért vissza a védéseket illetően. Thiaw leszedte a pályáról Hojlundot, akit 40 millára árazott be nekünk az Atalanta, de Tomori és Kalulu is nagyot ment, persze egy ilyen védekezési mutatókat alkotó gárdánál az egész csapatot megilleti a dicséret. Lehetett volna nagyobb is a gólkülönbség, de a pontosság még hiányzott a játékunkból időnként, így Messias góljáig nem nyugodhattunk meg teljesen. Végezetül nézzük meg a vezető gólunkat is, mert egyrészt szép támadás végén egy szép befejezés történt, másrészt ez is annak a bizonyítéka, hogy csapatunkban van potenciál bőven.
