Kapott gól nélkül zsebben a 3 pont. Kell ennél több? Kell bizony. Néhány emberünknek még nem szóltak, hogy vége a szar formának, ők még nem tépték le a januárt a naptárukról. Origi, CDK, Rebic tartja a formát és Sandro is csak kapálózik egyelőre a mocsárban. Engem azért egy jelenet már emlékeztetett a régi Sandróra: az első félidő végén Rovellát megforgatta a bal oldalunkon, mint a grillcsirkét, majd Rovella visszatúrta magát Tonali elé és faultot fújt a bíró. CDK-n továbbra is azt érzem (amit Pioli is nyilatkozott és amit Leao kiállása is alátámaszt), hogy el van átkozva és egy gól átszakítaná a gátat nála. Origivel kapcsolatban viszont szemernyi kétely sincs bennem. Ő úgy szar, ahogy van. A Monza ellen 67 perc alatt 10 passz fűződött a nevéhez, amiből 1 (!!!) ment a csapattársaihoz. Giroud 30 perc alatt 13 passzt tudott összehozni, a pontosság nála sem volt sokkal jobb ( közel 40%), de ebben benne vannak a pontrúgások utáni mentései, tisztázásai is, amiből a meccs végén nem volt hiány (az utolsó 30 percben 6 szögletet és 2 közeli szabadrúgást ívelt a kapunk elé a Monza). Összehasonlításképpen az ugyanilyen hadrendben lejátszott Inter elleni meccsen is tudott hozni Giroud egy 60%-os mutatót, pedig ott aztán tényleg nem sok segítsége volt a társaktól. Inkább néznék egy aggastyán Zlatant, ha pihentetjük Giroud-t, mint a belga kidobófiút, de még Lazeticben is több fantáziát láttam, mint benne. Ja és előbb raknám centerbe Rebicet, CDK-t, és ha jobban belegondolok, csak Mirante és Tatarusanu az, akiket nálam az egész keretből Origi megelőz a sorban. Nála minden hónap olyan, mint a többieknek a január, de a szívem mélyén reménykedem, hogy egyszer ő is megtáltosodik, és rúg majd olyan gólt is, ami számít is valamit. Akinek a pályára lépése még kérdéseket vet fel, az Bakayoko. Értem, hogy Krunic már térden járt és magasítani is kellett a csapatot, de pont erre lenne jó Vranckx, akit ugyanúgy lehetne építeni, mint Thiaw-t, és lehet, hogy ugyanolyan pozitív meglepetést okozna, mint a német védő. Reméljük Pioli csak a sovány előny miatt nyúlt a tapasztaltabb katonájához, és nem lesz ebből rendszer a jövőre nézve, mert a végén még Bakayoko a szezon után is a nyakunkon marad.
Giroud-nak most is volt egy gólpasszt érő lekészítése, de sajnos sem Tonali, sem CDK lövése nem ment be, pedig biztosan nagyot dobott volna mindkettőn egy találat. Krunic még mindig jobban hozza magát, mint Tonali: a bosnyák 85 perc alatt 56-ot passzolt 91%-os pontossággal, 13 párharcából 69%-ot nyert meg, míg az olasz mutatói: 98 perc alatt 48 passz 79%-kal és 9 párharcből 44%-ot nyert meg. Reméljük néhány villanásával Tonali is elindult felfelé. Messias ma hozta nekünk a meccset, védekezésben is egész jól odatette magát, míg a helyére beálló Saelemaekers ma sem érezte annyira a védőmozgásokat, az 5 védő ellenére több alkalommal sem ért ki a beadó emberre. A másik oldalon viszont Theo egyre inkább kezd magára találni, most már több ígéretes felfutása és beadása is volt, valamint egy elmaradt tizi is fűződik a nevéhez. Az esetet vissza sem nézte a VAR, pedig az elé beugró védő a labdával sem találkozott.. Diaz ma is hozott egy jó átlagot, voltak ígéretes megindulásai, amikor többször is szabálytalanul próbálták megállítani, de végül semmi nem lett a dologból, sem helyzet, sem szabadrúgás, csak labdavesztés. A védőhármas ma is parádés volt, egyedül Tomorira voltam mérges, amikor a meccs legvégén még gólt akart rúgni, de majdnem mi kaptunk a rossz passza után egyet. És vissza is értünk Tatarusanuhoz, aki védésekben ("kis" szerencsével) hozta magát, de lábbal továbbra is botrányos volt. Rá is szállok most szegényre, hogy bemutassam, milyen rettenetesen hiányzik a csapatunkból Maignan.
Kezdjük a labdakihozatalok esetét. Előző írásomban már érintettem Tata felelősségét, de most részletesebben belemegyek a témába. Általában így néz ki a labdakihozatalunk: Kalulu kitolódik a jobboldali védő helyére és 4-2-3-1 alakul ki, a két belső védő (Thiaw és Tomori) között Tata kezdi el a játékot, és indításképpen kipasszolja valamelyiknek.
Ezzel csak az a baj, hogy már a kezdő passzal kitereljük magunkat valamelyik irányba, így megkönnyítjük a letámadó ellenfél dolgát. Innentől kezdve a védők megpróbálják kihagyni a játékból Tatarusanut, de óhatatlanul sokszor kerülnek kényszerhelyzetbe, és megjátszák a kapust, amikor Tatarusanu csak a nagyon egyértelmű és viszonylag könnyű passzokat meri bevállalni nyomás alatt. Mivel azonban ezt az ellenfél is tudja, erre fel is tudja építeni a letámadását, aminek a hatására sokszor besülünk, ami általában labdavesztéssel jár. Ugyanez Maignan esetében így nézett ki a hőskorban, az őszi Sassuolo elleni mérkőzésen:
Reméljük lesznek még ilyen labdakihozatalaink, de most térjünk át a hazapasszolt labdákra. Tata ebben a legbizonytalanabb talán, az nem Milan-szurkoló, aki nem tud felidézni egy-egy hazapasszolt labda után az égbe küldött gyertyát vagy lecsúszott mentést, mert meccsenként 2-3 alkalommal láthatunk ilyet. De ne legyünk igazságtalanok, egyérintőből sokszor nem egyszerű megoldani ezeket a helyzeteket. Nézzük azonban a legutóbbi meccset, amikor Tatának volt helye és ideje is megnézni és odarúgni a labdát ahova akarja.
Látható tehát, ha egy olyan kapus van a kapuban, akinek a döntései könnyen kiszámíthatóak, akkor az ellenfél dolga jóval könnyebb lesz, mint abban az esetben, ha a kapus is folyamatosan döntés elé állítja az ellenfelet, és sokkal több lehetőséget teremt arra vonatkozóan, hogy a védekező csapat mozgásai elcsússzanak. A rendezetlenebb ellenfélen pedig könnyebb fogást találni, főleg, ha magasan feltolja a védekezését. Most nézzük, hogy mindez hogyan működött Maignannal a kapuban.
De nézzünk egy a monzai meccshez nagyon hasonló játékhelyzetet, amikor Tatarusanu a baloldalra ívelte a labdát:
Maignan magasztalásának még nincs vége, hiszen az őszi szezonban már arra is volt példa, hogy a két belső védő közé fellépve, teljesen a hátsó alakzat vonalában (vagy még kicsit előrébb is) segíti a labdajáratást. Bár erre egyre több példa van a top futballban (Ederson - Man. City a legelterjedtebb), azért ez a felállás még extrémnek számít a legmagasabb szinten is. Mindenesetre arról tesz tanúbizonyságot, hogy Maignan játékolvasása és anticipációs képessége átlag feletti.
Mindehhez kiváló technikai tudás is kell és kétlábasság, ami Maignan esetében megvan, Tatarusanu esetében viszont nincs meg. Ez viszont akkor jelent problémát, ha erre építesz (mi szemmel láthatóan építettünk erre eddig), ám az első számú kapusod sérülékeny, míg a második számú kapus nem tudja ezeket. Teljesen megváltozik a csapat dinamikája és elbizonytalanodhatnak a játékosok. Ugyanakkor nem akarom a rossz szériát teljesen Tatarusanu nyakába varrni, de az biztos, hogy ez is egy komoly tényező volt abban, hogy újra kellett szervezni a csapat játékát.
Ha már a kapusokról van szó, akkor nem hagyhatjuk ki a védés témakörét sem, hiszen azért még mindig ez a leglényegesebb szempont náluk. A monzai kapufához nagyon hasonló lövést eresztett meg Zappacosta is Bergamóban Maignan kapujára. A két jelenetet kikockáztam és egymás mellé tettem, íme:
Azt már lehet tudni, hogy a nyáron Tata és Mirante megy, míg Sportiello jön a téli igazolásunk, Vasquez mellé. Nincsenek jó híreim: Sportiello sem túl biztos lábbal, és a fellelhető videók alapján Vasqueznek sem ez az erőssége. Amennyiben Maignan továbbra is hozza a szezononkénti egy komoly sérülést, akkor újra nagy bajba kerülhetünk ezen a téren. De addig is lovagoljuk meg a most emelkedő szerencsehullámot (monzai kapufa), és imádkozzunk Maignan barátunk testi üdvéért!
