Először is mindenkinek gratulálok, aki nagyobb veszteségek nélkül lehozta ezt a meccset és az azt követő estét. Gondolok itt infarktusra, agyvérzésre, családi patáliára és kocsmai verekedésre. Ez a meccs még a legnyugodtabb milanistából is könnyen kihozhatta volna bármely előbb említett negatív utóhatást. Arról eddig nem volt szó, hogy egy BL-győzelemmel akarjuk kvalifikálni magunkat a következő kiírásra, de lassan ezt is ki kell mondani. Ez valami nagyon harmatos teljesítmény volt újfent.

Sajnos amikor egy Ballo-Touré kezdőként kap lehetőséget, akkor már előre lehet tudni, hogy nagy a baj. Így is lett, pedig a szenegáli csodabalbunkónk még nem is betlizett nagyokat. Helyette Tomori hozta a firenzei és a Salernitana elleni formáját, amihez csatlakozott szinte mindenki. Az átlagos teljesítményt sem sikerült túl sok embernek hoznia: Tonali, Leao és Diaz talán ide sorolható. Ha megnézzük a párharcok mutatóit, akkor ott a Milanból 6 játékos érte el az 50%-ot, míg a másik oldalon 10 ember jutott ilyen magasságokig. Viszonyításképp: a Tottenham ellen mindez 10 Milan-játékosnak sikerült. Amit még kiemelnék, hogy Londonban Saelemaekers mutatója e tekintetben 44% volt, a Salernitana ellen 43%, míg most 33%. Jó lenne megállítani a folyamatot és a következő meccsen a keretbe sem nevezni a srácot. A második kapott gólnál újra balfaszkodott kicsit, nehogy a szünetben meglegyen az ajándékba kapott x. Számomra kezd nézhetetlenné válni a pali, ahogy Rebic is. Kínomban röhögtem ahogy lepattant a már 70 perce pályán lévő Udogie-ről a beállása után 4 perccel.

Rebic mintha valami másik bolygón lézengene hónapok óta, ő folyamatosan tartja a januári formát. Hiba volt a nyáron megtartani, főleg ha valaki még pénzt is adott volna érte. Leaóval kapcsolatban az volt az érzésem, mintha egy hangyányit jobban akarna, mint a legutóbbi meccseken, aztán jött a meccs vége, amikor is a csereként beálló Ebosele leütközte és meg is futotta a bal szélen.

Több kérdést felvet, hogy mi mindig lepattanunk az ellenfélről, és mindig a másikra várunk, de az biztos, hogy akkor sem fizikailag, sem akaratban nem vagyunk a topon. Sajnos egyre több játékossal kapcsolatban azt érzem, hogy mindegy, mit oszt neki Pioli, őket ez már nem érdekli, csak a BL, ahol még nem nagyon jutott senki ilyen magasságokig. Mindezt Pioli is megemlítette nyilatkozatában, amit azért nem szoktunk meg tőle... Egy biztos: túl sok a meg nem értés a játékosok között mind védekezésben, mind támadásban. A másik, hogy ezt a meccset lejátszottuk a háromvédős felállásban úgy, hogy nem volt szárnyvédőnk. Florenzi volt ebben a keretben az egyetlen, akinek ez a poszt jól áll, természetesen ő nem került a pályára.

Védekezésben sajnos minden meccsen többszörös emberhátrányban vagyunk: ha Giroud játszik, akkor vele (de még mindig ő a legjobb opció ebből a szempontból is), most Ibrával, de Origi hatásfoka is a nullához közelít. Emellett van egy visszazárni sokszor elfelejtő Diazunk és egy nem túl motivált Leaónk, aki inkább csak előrefele szeret futni, hátrafele már nem annyira, hogy a tolódni képtelen Saelemaekers-ről már ne is beszéljünk. Szóval az első hármasunkat – mely az első védelmi vonalunk kellene, hogy legyen –,  sokszor nagyon könnyen átjátssza az ellenfél, és így marad egy olyan tengelyünk, akiknek sokszor nehéz feladat elosztani az embereket, mindemellett még sokszor van olyan szituáció is, amikor ketten támadunk ki egy emberre.

A Salernitana ellen is hasonló szituáció után kaptunk gólt, de ami még bosszantóbb, hogy azt is látni lehet, hogy egy jobb ellenfél még könnyebben kihasználja majd azokat a hibákat, amiket az Udinese vagy a Salernitana nem büntetett meg rögtön, csak a többedik odaajándékozott lehetőségeket használta ki.

Bár most a támadásépítésünket nem láttam annyira kilátástalannak mozgások terén (inkább a ki nem kényszerített rossz passzok voltak bosszantóak), mint például Firenzében, azért azon is van mit csiszolni bőven. Hiába adjuk be például a labdákat, ha ott nincs meg sem a számbeli, sem a minőségbeli, sem a magasságbeli fölény. Amióta átálltunk a háromvédős rendszerre 7 gólt szereztünk, ebből 2 gól volt amelyben nem vállalt szerepet Giroud vagy Theo, és a maradék két gólt Messias szerezte, így a tegnapi vérszegény támadójáték nem volt nagy meglepetés.

- Torino 1–0  Gólszerző: Giroud (gólpassz: Theo)

- Tottenham 1–0 Gólszerző: Diaz (Theo kipattanójára érkezve)

- Monza 1–0 Gólszerző: Messias (lecsorgót beverte)

- Atalanta 2–0 Gólszerző: Musso öngól (Theo kapufája pattant be róla, amit Giroud készített le) és Messias (gólpassz: Leao)

- Fiorentina 2–1 Gólszerző: Theo (gólpassz: Saelemaekers)

- Salernitana 1–1 Gólszerző: Giroud (gólpassz: Bennacer)

Jól látható tehát, hogy a nyerő típusú embereink: Theo, Giroud és Messiást is ide kell sorolni most. A többiek közül Leao, Bennacer és Tonali is ilyen jobb napjaikon, de ezek a napok most nagyon távolinak tűnnek. A válogatott szünet jókor jön nekünk, de aztán a Napolihoz látogatunk, így gyorsan össze kell kapni magunkat, ami csak úgy fog menni, ha Pioli tisztázza mit akarunk játszani saját maga és a játékosok számára is.