Ezt a meccset beáldozta Pioli. Pihentette Leaót, Giroud-t, Diazt és abban bízott, hogy így is megverjük otthon az Empolit. De sajnos a támadójátékunk csődöt mondott. Az előbb említett úriemberek sem tudtak ebben a szezonban folyamatosan jól teljesíteni, de voltak fellángolásaik, és sokat tettek hozzá az eredményességhez. Sok mindenünk van már, de sok mindenünk hiányzik még ahhoz, hogy igazán nagycsapat legyünk újra. Kezdjük a szomorúbb résszel. Nincsenek épkézláb cseréink támadásban. Origi és Rebic használhatatlanok jelenleg. Egyre inkább érik mindkét játékos eladása. Rebic azért szerzett pár kellemes pillanatot számunkra az elmúlt négy év alatt, így érte elmorzsolunk majd egy halvány könnycseppet. Az Empoli ellen is többet mutatott, mint Origi, ő "legalább" kihagyott egy hatalmas ziccert és pár ígéretes szituációja is volt. Origiben viszont eddig semmi örömünk nem volt, és valószínűleg már sok nem is lesz. De nézzük meg, hogy csapatszinten van-e problémánk a helyzetek kialakításával és a gólszerzéssel:
Látható, hogy nagyjából annyi gólt szerzünk amennyit a kialakított helyzetek veszélyessége indokol (amiben harmadikak vagyunk), míg az Inter alulteljesít mindezek tükrében, a Lazio, a Juventus és az Atalanta pedig túlteljesít. Reméljük mindez a szezon végéig realizálódik kicsit, és benne leszünk az első négyben. De nézzük meg a támadók vonatkozásában is ezeket a számokat, hátha kicsit közelebb kerülünk az igazsághoz, hogy miért is szenvedünk a kiscsapatok ellen.
Az ábrán a legalább 5 mérkőzésen szereplő és legalább 1 gólt szerző támadókat mutattuk meg. Látható, hogy Giroud átlagban hozza amit tud (ami az egész Serie A-t nézve is élmezőnyt ér), míg Leao kicsit több gólt szerez, mint amit a helyzetei alapján várhatnánk tőle. Még Rebic mutatói sem rosszak (nála inkább a sérülékenysége a probléma), az utánuk jövő csapattársak viszont már a mezőny végén találhatóak mind a szerzett gólok arányában, mind a helyzetek minőségét illetően. Messias teljesítménye bennem nem gerjeszt indulatokat, hiszen az ő pályafutása így is a csoda kategória. Saelemaekers még fiatal és őt általában nem is a gólok miatt tartjuk a pályán. Akit viszont semmi másért, csakis a gólokért küld pályára Pioli, az nem más mint Origi. A BL-döntőben gólt szerző csatár egyértelműen alulteljesít minden tekintetben, így vele kapcsolatban csak abban reménykedhetünk, hogy minél több pénzért küldjük vissza Angliába a nyáron. De nézzük meg mi is pontosan a baj a játékával.
Egy másik szituáció, ahol ha jobban olvassa a játékot Origi, akkor akár jó lövőhelyzetbe is kerülhetett volna:
Ilyen jelenetekből rengeteg volt a mérkőzésen, aztán volt amikor nagy nehezen mutatott valamit Origi:
Sajnos abból a pár alkalomból – amikor Origi mutatott valamit – sem tudtunk igazán profitálni, mert vagy ő ügyetlenkedett a labdával, vagy a társak rontottak. Mindenesetre ezekből a mozgásokból kellett volna több a mérkőzésen, és akkor biztosan több veszélyes helyzetünk lett volna. Itt például ő ügyetlenkedett és a visszatámadása sem volt túl intenzív...
De nézzük meg, hogyan sikerült kialakítanunk a meccs legnagyobb helyzetét, amelyet Rebic puskázott el a kapussal szemben.
De nem akarom kizárólag Origi és Rebic nyakába varrni a góltalanságot, hiszen volt, hogy Giroud-val és Leaóval sem volt túl fantáziadús a támadójátékunk. Ilyenkor kellene az ellenfél védővonalában az egymás mellett/mögött helyezkedő játékosoknak ellentétes gyors megindulásokkal megtéveszteni az ellenfél védőit, és a megfelelő pillanatokban bejátszani a labdát a nyíló résekbe. Ebben van hova fejlődnünk, mint ahogy a pontrúgások terén is komoly hiányérzetem van. Az Empoli ellen volt 9 szögletünk és 4 jó helyről elvégzett oldalszabadrúgásunk, de a veszély legkisebb szikráját sem sikerült kicsiholnunk ezekből. Megnéztem hogy állunk a szerzett gólok eloszlásának tekintetében és a félelmeim beigazolódtak. Akcióból nincs nagy gond, hiszen a támadásépítésből és a kontrákból elért góljaink száma is elég az élbolyhoz, ám a pontrúgások terén már elég nagy a lemaradásunk az éllovasokhoz képest. Az elmaradt büntetőkről meg már kár is beszélni, hiszen most is volt egy hatalmas baki a VAR-szoba és a játékvezető kooperációjában, amikor Theo felrúgásáért nem ítéltek büntetőt az első félidőben.
Azonban ezzel nem tudunk mit kezdeni, a pontrúgásokat viszont lehetne finomítani, különösen ha megnézzük, hogy magasságban azért tudnánk kiket mozgósítani: Giroud, Tomori, Thiaw, Theo, Krunic, Kjaer, Kalulu és Tonali is jól fejelő játékosok, valamint azért vannak olyanok is, akik jól be tudják rúgni a pontrúgásokat (Theo, Tonali, Bennacer). Ezen a téren biztosan lehetne előre lépni, főleg ha a Juventus számaira nézünk, akik 12 góllal többet értek el rögzített szituációkból mint mi.
Ami viszont bizakodásra ad okot, hogy a mezőnyjátékkal most sem volt nagy gond, és látszott, hogy a cserék után volt vége is a támadásainknak. Talán egy kicsit előbb is jöhettek volna a cserék, de talán a Napoli ellen pont ez fog kelleni a jó eredményhez. A védelem most is jól nézett ki, Maignannak szinte nem is volt védenivalója. Tonaliban most is éreztem a tavalyi formát, viszont Bennacernek most nem annyira ültek a dolgai. Pobega is ment becsülettel, de valahogy az ő helyét még nem sikerült megtalálni. Saelemaekers most is adott egy gólpasszt, csak Rebic nem rúgta be, de azért látható volt, hogy a Napoli elleni meccs jót tett a lelkének, és lehet rá számítani majd a BL-meccsen is. Szóval a maggal nincs nagy baj, de nyáron bele kell majd nyúlni a keretbe, hogy frissítsük és mélyítsük a garnitúrát, mert sajnos Giroud sem lesz örökéletű, valamint a mellékelt ábra alapján Ibra felett is eljárt már az idő. Személy szerint én nagyon várom a nyarat, hogy miként sikerül Maldiniéknak formálni a csapatot, de a legfontosabb, hogy legyen meg a BL-indulás. A szerdai meccs után pedig okosabbak leszünk abban a tekintetben is, hogy milyen reményeink lehetnek még a bajnokságon kívül.
