Sajnos nem vagyunk képesek egy hét alatt kétszer élesen kimenni a pályára. Ez van, sajnos a keretünk ennyire mély vagy Pioli nem elég tökös, hogy betegye Gabbiát, Kjaer-t, Vranckx-t, Calabriát, Adlit, Pobegát. Bakayokót, Destet, Origit és Tourét ne is tegye be soha, de előbbiekben elvileg még érez a klubvezetés potenciált. Rebic elég jó, hogy egy éles szituációban beálljon a BL-nyolcaddöntőben, de a Salernitana ellen már nem elég jó egy percre sem... Ezek nehez érthető dolgok. Főleg, hogy azért az már borítékolható, hogy egy BL-meccs után sosem sziporkázunk a bajnokikon. Nekem a belgákkal kezd tele lenni a tököm. Origi kuka, CDK-ban folyamatosan bízok, de egyre inkább fogyni kezd a türelem, míg Saelemaekers számomra már a nyári átadólistán van. Gólt nem tud rúgni, gólpasszt nem tud adni, de legalább hajt és presszingel a csávó utolsó leheletéig. Legalábbis eddig ez volt róla a mondás. Aztán számomra egyre több védekezési hibát vét, konkrétan a szárnyvédő védekezését újra és újra elbaltázza. Már a Torino ellen is kiemeltem, hogy mennyire nem tudja, mikor és milyen távolságot kellene tartania a szélsővel, hétfőn a kapott gólunk előtt sikerült megismételnie a dolgot (több mint 1 hónap nem volt elég kijavítani ezt a hibát). Persze nem akarok igazságtalan lenni, Theo és főleg Tomori legalább annyira ludas volt ebben a gólban, mint a belga gyalogkakukk.

Azt kell megérteni, hogyha úgy védekezünk, hogy a védőhármasnak is sokat kell kilépni az emberekkel minden meccsen (ami sok kitámasztást, rövid sprintet és párharcot jelent), akkor rotálni kellene őket, különösen a két szélsőt (Tomori, Kalulu), akikre ez fokozottabban igaz, mint a középső emberre (Thiaw). Nálam Krunic sem annyira alapember, hogy ne lehetne kihagyni a BL-meccs után, mondjuk az is igaz, hogy ő a Fiorentina ellen már pihent egyet. A támadó szekcióban egyedül Giroud hozza magát a legjobb arányban, hétfőn ő meg is tette a dolgát. Leao továbbra is 70-80%-on pörög, ami jelenthetett volna most is gólpasszt, de ha igazán lenne kedve, akkor az ilyen szituációkból biztosan többet hozna ki:

Az Atalanta elleni meccs elemzésében már jeleztem, szerintem nem a formációváltás az oka Leao gyengébb formájának. Az előbbi játékhelyzet is hasonló volt azokhoz, amelyekből a tavalyi szezon során többet hozott ki, de nem ez volt az egyetlen ilyen momentum a hétfői meccsen. A következő példában még több területe van a portugálnak, szinte a pálya 2/3 része kínálja magát arra, hogy a rossz pozícióban levő védőt lefussa és rávigye az utolsó emberre is, de mintha ez meg sem fordulna a fejében. Pioli is erre utalt az egyik meccs utáni nyilatkozatában, miszerint Leao az edzéseken sokkal jobban csinálja a dolgokat, mint a meccseken.

Ez az a játékhelyzet, amit tavaly Leao 10-ből 9-szer jól oldott meg, de a jól bevált praktikák most mégsem jönnek elő a meccseken. Persze mondhatjuk, hogy a támadáshoz kreativitás kell és jó döntések, amik most nem jönnek Leaónak. Azonban sajnos a védőmunka sem az igazi, pedig ott nem kell sokat gondolkodni a portugálnak, általában van egy embere, akivel el kell mennie. Nem túl bonyolult dolog, akarat kell csak hozzá, a test és a gyorsaság megvannak. Nézzük az alábbi példát:

Szerintem Leao zseni a pályán, viszont a normál életben nem a legélesebb kés a fiókban, így ezt a bizonytalan helyzetet nem tudja kezelni. Mivel a hírek szerint kevés esély van arra, hogy a helyzete rövid időn belül rendeződik, így arra sem látok túl sok reményt, hogy a formájában gyökeres változás következzen be. Így viszont az első négy hely megszerzése nem lesz egyszerű menet, mert 2 BL-meccsünk még biztosan lesz. Szerencsére az Inter is továbblépett a BL-ben és a Roma is esélyesként várja a visszavágót az EL-ben, de a Lazio már könnyen kipottyanhat. Ha pedig esetleg a Juve is visszakapja az elvett 15 pontot (én addig nem tudok megnyugodni e tekintetben, amíg a következő bajnokság el nem kezdődik), akkor könnyen kicsúszhatunk a BL-helyekről, ami elég tragikus lenne a pénzügyi helyzetünket és a fejlődést tekintve. Mert az biztos, hogy a keretre ráfér a vérfrissítés. Nálam Origi, Touré, Dest, Rebic, Messias és Saelemaekers biztosan nem itt kezdené a nyári felkészülést, CDK és Vranckx billeg, míg Adli és Gabbia biztosan kölcsönben folytatná valahol, de az eladásuktól sem zárkóznék el. Szegény Krunic is most produkál ilyen hibákat, amikor már kezdtem megszeretni és a következő Ambrosinit kezdtem el vízionálni vele kapcsolatban. Ami örömteli, hogy Florenzi egész jól tért vissza, így talán a jobb oldali szárnyvédőnkre is lesz tartós megoldás, már ha nem sérül meg 2 meccs után. A lényeg, hogy mindenki pihenje ki magát, mert lesznek még itt izgalmak minden fronton!

11 év után újra nyolc közé jutottunk a BL-ben. Hosszú böjt volt, és én úgy érzem, hogy a következő ilyen sikerre nem is kell újra ennyit várni. Kezdjük például hátulról: a kapusunk és a védőhármas évekre megoldást jelenthet, és mindez 50 millióba fájt nekünk...

Mestermunka Maldiniék részéről, de tegyük gyorsan hozzá, hogy ráfér még az erősítés erre a szekcióra, mert sem Gabbia, sem Kjaer nem a tegnapi szint, amit a dán az első meccs első félidejében meg is erősített sajnos. A kapus posztról nem kellene szót ejtenünk, ha Magic Mike nem lenne ennyit sérült. Ha van akkor extrák vagyunk, ha nincs, akkor meg egy tökönszúrt csapat. Fontosak a védései, a kijövetelei, a passzai, a helyezkedései és az indításai (kézzel és lábbal is), de a legfontosabb, hogy tudja, hogy mit mikor kell csinálni, adott esetben mikor kell megfogni a labdát és kicsit fújni, és mikor kell egy kidobással felültetni Theót a bécsi gyorsra. Mintha a játék minden rezdülését érezné,  ezért ő az egyik vezérünk. A védelem tagjaiból még nem érzem egyik komát sem vezéregyéniségnek, de a potenciál megvan mindegyikben az biztos. Tomori tegnap hatalmasat játszott, nem véletlenül lett a Man of the match, de pár nappal korábban egy másik arcát mutatta a Fiorentina ellen, amikor Ikone úgy cumiztatta, ahogy kell. Nyilván a tegnapi formát kell állandósítani. Kora (25) alapján ő lehet a vezér, mert Kalulu (22) és Thiaw (21) is szemtelenül fiatal még. Thiaw a hibái ellenére tetszett tegnap is, látszik rajta a fejlődés, és örömteli, hogy Kane nem úgy fordult le róla, ahogy Kjaer-ról az első meccs első félidejében. Kalulu is hatalmasat fejlődött: emlékezzünk a tavalyi Atletico elleni meccsre, amikor balfék módjára kezezett egy tizit a spanyoloknak (mondjuk előtte ők is kezeztek, csak azt nem vette észre a VAR) és voltak kezdeti bizonytalanságai, de szép lassan minimalizálta a hibákat és a múlt szezon végén megjelent Leonardo és a PSG a fekete Volgával, hogy elrabolja tőlünk, de szerencsére Kalulu hosszabbított (Leonardo meg ment a levesbe).

A másik vezérünkké egyre inkább Theo válik. Egyre jobb a védőmunkája, és egyre pontosabb elöl is, sokszor ő jelenti azt a különbséget a BL-ben is már, ami miatt meg tudjuk bontani az ellenfél védekezést. Nézzük például ezt a gyors és szellemes támadást, ami egy hajszálon csúszott el az első félidőben:

Theo mellett Leao az, akinek olyan adottságai vannak, amelyek eldönthetnek ilyen párharcokat. Tegnap meg is csillantott valamit ebből (6 sikeres csel azért extra), de valahogy nekem mégis hiányérzetem van vele kapcsolatban, amit a lecserélésekor vágott grimaszai továbberősítettek.

Remélem, hogy minél hamarabb megoldódik ez a dolog, mert hiába adjuk el majd nyáron több mint 100 millióért, vagy hiába hosszabbít majd 2 hónap múlva, ha addig itt durcizik nekünk és Piolinak 80%-on (ami mehet lejjebb is), akkor addig konfliktusforrás marad. 

Szerencsére Tonali egyre jobb, kezdi visszanyerni a tavalyi formát, és olyan karaktert mutat, ami a bajnokokat jellemzi: amikor kell, akkor teszi le az asztalra a nagy teljesítményt. Krunic sem volt rossz, de ő most a rosszabbik értelemben idézte meg a 2 évvel ezelőtti önmagát egy szituáció erejéig, amikor egy labdával bántóan körülményes volt az első félidőben, és a nyitott védelmünket kontrázhatta meg a Spurs.

Na ezeket fogja a Real, a Bayern és a City kegyetlenül megbüntetni. Én ezt a hármast érzem "verhetetlen" kategóriának, a többiek ellen lenne sanszunk. Mert bármennyire jól játszott tegnap mindenki, számomra az azért továbbra is egyértelmű, hogy Messias, Rebic, Origi, Saelemaekers nem ez a szint, és sajnos velük is kell számolni a következő körben. Bár egy jó formában lévő Florenzi nagy segítség lehet a jobb oldalon (de egy jó Calabria is), valamint Ibrát is inkább nézném Giroud cseréjeként, mint Origit. Krunic helyén Bennacer kezdhetne, és a helyére jöhetne a bosnyák csereként (legyen ő a mostani Milan Ambrosinije), míg Brahim Diazzal továbbra sem tudom, hogy hányadán állok. Eldöntötte a párharcot, de a tegnapi meccset is eldönthette volna, ha 13 méterről lő tiszta helyzetben és nem húzza tovább. Vannak zseniális lefordulásai, cselei, de néha azt érzem, hogy egy U13-as játszik az U19-esek között. Ami reményt ad, hogy ő is fiatal és fejlődőképes, így jó lenne megtartani a nyáron, mert ennyiért (22 millió) nem fogunk ilyen potenciállal rendelkező játékost igazolni az biztos. Persze bízzunk Maldiniék szemében, akik azért többnyire jó döntéseket hoztak, és ha hozzávesszük, hogy kik azok akikről lemaradtunk (Enzo Fernandez, Julian Alvarez) a szűkös pénzügyek miatt, akkor igazán nem vethetünk a szemükre semmit. Persze Origit kivéve. De bízzunk benne, hogy ők is tanulnak a hibákból és fejlődnek a csapattal tovább, és akkor nem kell újra 11 évet várnunk egy BL-negyeddöntőre. De miért lenne a negyeddöntő a végállomás?

Meg tudom bocsátani ezt a meccset, ha továbbjutunk a Spurs ellen. Kicsit a fiúk is ezt gondolhatták, mert az első félidőt odaadtuk nekik. A meccs alatt az járt a fejemben, hogy Italiano lemeccseli Piolit. A mérkőzést visszanézve már árnyaltabb a kép. Taktikailag nem lett volna annyira rossz az elgondolás, de nem sikerült megtölteni tartalommal. A letámadásunk elsősorban azért nem működött, mert reakcióban és lábon is gyorsabb volt a Fiorentina. Általában akkor kerültünk bajba, amikor Dodo befelé lépett a 6-os pozícióba és Tonalinak kellett kiváltania rá. De hogy jutottunk el addig?

El kell ismerni, hogy CDK és Giroud sebessége sem alkalmas egy jól passzoló csapat letámadására, Rebicnél pedig a sebesség megvan, de a kedv hiányzik. Kettejük közül a horvát teljesítménye az, ami sokkal jobban kiborít. CDK legalább szerzett labdát a Fiorentina kapuja előtt, és volt egy ígéretes beadása is, amit Messiásnak illet volna visszafejelnie középre, ahol Rebicnek csak az üres kapuba kellett volna továbbítania a labdát. Szóval én a hozzáállásban láttam a legnagyobb problémát, amit Bennacer nyilatkozata is megerősít. Ha pedig a letámadást csak félig-meddig csinálod, akkor jobb, ha nem is csinálod. Csak az energia megy, de az ellenfélnek mégis könnyebb dolga van ellened, mintha betolnád a buszt a kapu elé.

Kommunikációs hibák, elváltások, rossz emberosztások eredménye ez a tegnapi eredmény. Védekezésben visszaugrottunk januárra, és ki kell mondani, hogy Krunic most egy nélkülözhetetlen ember számunkra. Nézzük a legnagyobb helyzetet miként hoztuk össze a firenzeieknek:

Bár Tomori itt nagyot mentett, mezőnyben nagyon sokszor lemaradt Bonaventuráról, a tizenegyes előtt pedig Ikone fordult le róla csúnyán. Azt reméltem a Chelsea elleni otthoni kudarc után elmagyarázza neki Paolo, hogyha már előtte van az ember, akkor ne rángassa, de ha akkor nem verte bele a fejébe, akkor most nagyon remélem, hogy ezt megteszi, mert ilyen hibát ezen a szinten nem illik elkövetni. Thiaw nekem továbbra is tetszett, annak ellenére, hogy volt egy csúnya hibája hátul, aminek veszélyes szabadrúgás lett a vége. Kalulu és Theo nagyjából hozott egy jó átlagot, de a többiek inkább átlag alatt voltak. Így pedig nem lehet meccset nyerni. Az volt az érzésem, hogy a Fiorentina jobban felkészült belőlünk, mint mi belőlük és Pioli a meccsbe sem tudott most belenyúlni. Itt van ez a visszatérő szituáció például:

Persze más kérdés, hogy az ellenfél egyik legjobbját rá mered-e bízni egy kedvtelen Rebicre... Igazából mákkal még így is volt sanszunk az x-re, hiszen a kapott gól után Terracciano védett nagyot a szögletünknél, és Theo ziccerében is benne volt a gól. Az viszont nagyon feldühített, amikor a parádés szögből kapott szabadrúgáshoz odaengedték Rebicet, akinek a szabija is olyan lett, mint a játéka. Az első félidőben támadásban is azt éreztem, hogy megelégszünk azzal, hogy visszapasszolgatjuk a labdát Maignannak, majd ő elirányítgat. Ezzel csak annyi volt a baj, hogy elöl Giroud mellett Rebic és CDK volt, aztán a franciát lecseréltük Ibrára, de mellé jött Origi és Adli. Origi nálam továbbra is minősíthetetlen, Ibra viszont megcsillantott valamit megint a régi fényéből. Mindenesetre nyáron inkább ő maradjon, mint a balga belga. Se passzolni, se labdát szerezni, se presszingelni nem tud, komolyan nem értem hogy tudott tavaly gólt rúgni nekünk a BL-ben (pedig a saját szememmel láttam). Bakayoko becserélését sem értem, főleg, hogy szegény akkora balfasz, hogy amikor szabályosan labdát szerez, még akkor is lefújja a spori. Inkább néztem volna Pobegát vagy Vrankx-t helyette. Saelemaekers is kuka nálam. Ügyes, lelkes gyerek, de szerintem megrekedt egy szinten, ami nálunk már kevés. Szerencsére a Spurs sem a legjobb előjelekkel várja a meccset, és talán a pihent Leao és Krunic sokat fog érni. A tegnapit pedig gyorsan felejtsük el, lehetőleg egy BL-továbbjutással.

Na de ki a csapat igazi vezére? Zlatan, Maignan netán Theo? Véleményem szerint kicsit mindhárman. Zlatan vitathatatlanul a szellemi vezér, bár azt is meg kell jegyezni, hogy amikor az ősz elején még jól néztünk ki, akkor sem volt erőteljesen jelen a csapat életében. Ugyanakkor az sem véletlen, hogy a Torino ellen tért vissza a keretbe, és azóta összeszedettebbek vagyunk (gólt sem kaptunk). 

Maignan szerepére nem akarok újra bővebben kitérni, előző posztomban alaposan kiveséztem ezt a kérdést. Azt a vak is láthatta az Atalanta ellen, hogy mennyivel több opciónk van a labdakihozatalban Maignannal, mint Tatával volt. Kezdő kapusunkkal ezeket az elemeket nyertük vissza:

– erős, pontos labdák a támadókhoz

– plusz egy ember hátul, aki mindkét lábbal jó és "folyik rajta a játék" nyomás alatt is

– szóbeli irányítás

– a letámadó ellenfél fárasztása, ami azért is lényeges, mert nemcsak fárasztjuk a nyomásgyakorlókat (most Hojlund, Koopmeiners és Lookman letámadó hármasa volt a leginkább szívatva, de a többieknek is sokat kellett melózni emiatt letámadásban, például a Tonalival fellépő Edersonnak vagy a Krunicot kísérő de Roonnak), hanem jobban magunkra is húzzuk őket, így mögöttük nagyobb területek nyílnak.

Ki kell mondani, hogy Maignan döntésein nagyon sok múlik, így a személyében tisztelhetjük az egyik irányítónkat. Ez a támadás azt is megmutatja, hogy van potenciál ebben a felállásban, és sokak számára lehetőséget ad arra, hogy az erősségeiket még jobban kidomborítsák. Tomori gyorsasága, Diaz és Krunic labdafelvétele a sorok között, Tonali indításai, Theo belépése a balszélső pozícióból középre, Giroud 1v1-ben maradása a kapu előtt mind-mind lehetőséget hordoznak magukban. Sokan úgy vélik, Leao a formációváltás vesztese, de szerintem ez a jelenet arra is rávilágít, hogy nem ez a baj a portugállal, hiszen itt is lett volna lehetősége az üresen hagyott területet támadni a labdával, hiszen 1v1-ben maradt a védőjével. Nagyon szerettem eddig Leao játékát, de a labdaeladásai, és az utána látott frusztrált reakciók egyre inkább azt az érzést erősítik fel bennem, hogy egy 100 millió feletti összegért nem is lenne akkora kár eladni. Persze a meccs végén azért adott egy mesteri gólpasszt, hogy ebbéli érzéseimet teljesen összezavarja.

Ami viszont egyértelműen jól áll ennek a felállásnak, az Theo játéka, aki egyre jobban kiteljesedik ebben a szerepkörben. Egyre többször lép befelé, de nem a 6-os pozícióba, hanem még egy sorral feljebb, sőt az Atalanta ellen már a visszalépő Giroud mögött indult be az ellenkező oldalon! Nézzük is meg ezt a támadást, mert itt is kijönnek az előbb felsorolt pozitívumok, és a támadás végén Leao ismét 1v1-ben maradt a védőjével, aki mögött hatalmas terület tátongott.

Szerencsére sok olyan játékosunk van, aki jól olvassa a játékot (Maignan, Tomori, Kalulu, Krunic, Tonali, Theo, Giroud), így a váratlan szituációkat is jól kezeli, valamint nem ragaszkodik mereven a pozíciójához, így kialakulhat egy szellemes és élvezetes játék. Persze ehhez sebesség is kell, de hála istennek ennek sem vagyunk híján. Theo kiteljesedéséhez még egy adalék: kigyűjtöttem a passztérképét az elmúlt 5 meccsből, ahol már a 3-4-3-at játszottuk, és elég jól kirajzolódik, hogy egyre szabadabban értelmezte ő is a szerepét, és a pálya egyre nagyobb részét játszotta be, különösen érdekes, hogyan húzódott be egyre inkább középre, hogy ezen a meccsen már a jobboldalon is feltűnjön.

Szóval végre egy olyan meccset láttunk, ahol – bár egy jó csapat ellen játszottunk –, az ellenfélnek sansza sem volt, amit jól mutat, hogy az első félidőben még kísérlet sem volt a részükről, ami a kapunk felé ment volna, míg a második félidőben 3 kaput eltaláló lövésük volt, és azok sem voltak igazán veszélyesek, így az nem derült ki, hogy Maignan milyen formában tért vissza a védéseket illetően. Thiaw leszedte a pályáról Hojlundot, akit 40 millára árazott be nekünk az Atalanta, de Tomori és Kalulu is nagyot ment, persze egy ilyen védekezési mutatókat alkotó gárdánál az egész csapatot megilleti a dicséret. Lehetett volna nagyobb is a gólkülönbség, de a pontosság még hiányzott a játékunkból időnként, így Messias góljáig nem nyugodhattunk meg teljesen. Végezetül nézzük meg a vezető gólunkat is, mert egyrészt szép támadás végén egy szép befejezés történt, másrészt ez is annak a bizonyítéka, hogy csapatunkban van potenciál bőven.

Kapott gól nélkül zsebben a 3 pont. Kell ennél több? Kell bizony. Néhány emberünknek még nem szóltak, hogy vége a szar formának, ők még nem tépték le a januárt a naptárukról. Origi, CDK, Rebic tartja a formát és Sandro is csak kapálózik egyelőre a mocsárban. Engem azért egy jelenet már emlékeztetett a régi Sandróra: az első félidő végén Rovellát megforgatta a bal oldalunkon, mint a grillcsirkét, majd Rovella visszatúrta magát Tonali elé és faultot fújt a bíró. CDK-n továbbra is azt érzem (amit Pioli is nyilatkozott és amit Leao kiállása is alátámaszt), hogy el van átkozva és egy gól átszakítaná a gátat nála. Origivel kapcsolatban viszont szemernyi kétely sincs bennem. Ő úgy szar, ahogy van. A Monza ellen 67 perc alatt 10 passz fűződött a nevéhez, amiből 1 (!!!) ment a csapattársaihoz. Giroud 30 perc alatt 13 passzt tudott összehozni, a pontosság nála sem volt sokkal jobb ( közel 40%), de ebben benne vannak a pontrúgások utáni mentései, tisztázásai is, amiből a meccs végén nem volt hiány (az utolsó 30 percben 6 szögletet és 2 közeli szabadrúgást ívelt a kapunk elé a Monza). Összehasonlításképpen az ugyanilyen hadrendben lejátszott Inter elleni meccsen is tudott hozni Giroud egy 60%-os mutatót, pedig ott aztán tényleg nem sok segítsége volt a társaktól. Inkább néznék egy aggastyán Zlatant, ha pihentetjük Giroud-t, mint a belga kidobófiút, de még Lazeticben is több fantáziát láttam, mint benne. Ja és előbb raknám centerbe Rebicet, CDK-t, és ha jobban belegondolok, csak Mirante és Tatarusanu az, akiket nálam az egész keretből Origi megelőz a sorban. Nála minden hónap olyan, mint a többieknek a január, de a szívem mélyén reménykedem, hogy egyszer ő is megtáltosodik, és rúg majd olyan gólt is, ami számít is valamit. Akinek a pályára lépése még kérdéseket vet fel, az Bakayoko. Értem, hogy Krunic már térden járt és magasítani is kellett a csapatot, de pont erre lenne jó Vranckx, akit ugyanúgy lehetne építeni, mint Thiaw-t, és lehet, hogy ugyanolyan pozitív meglepetést okozna, mint a német védő. Reméljük Pioli csak a sovány előny miatt nyúlt a tapasztaltabb katonájához, és nem lesz ebből rendszer a jövőre nézve, mert a végén még Bakayoko a szezon után is a nyakunkon marad.

Giroud-nak most is volt egy gólpasszt érő lekészítése, de sajnos sem Tonali, sem CDK lövése nem ment be, pedig biztosan nagyot dobott volna mindkettőn egy találat. Krunic még mindig jobban hozza magát, mint Tonali: a bosnyák 85 perc alatt 56-ot passzolt 91%-os pontossággal, 13 párharcából 69%-ot nyert meg, míg az olasz mutatói: 98 perc alatt 48 passz 79%-kal és 9 párharcből 44%-ot nyert meg. Reméljük néhány villanásával Tonali is elindult felfelé. Messias ma hozta nekünk a meccset, védekezésben is egész jól odatette magát, míg a helyére beálló Saelemaekers ma sem érezte annyira a védőmozgásokat, az 5 védő ellenére több alkalommal sem ért ki a beadó emberre. A másik oldalon viszont Theo egyre inkább kezd magára találni, most már több ígéretes felfutása és beadása is volt, valamint egy elmaradt tizi is fűződik a nevéhez. Az esetet vissza sem nézte a VAR, pedig az elé beugró védő a labdával sem találkozott.. Diaz ma is hozott egy jó átlagot, voltak ígéretes megindulásai, amikor többször is szabálytalanul próbálták megállítani, de végül semmi nem lett a dologból, sem helyzet, sem szabadrúgás, csak labdavesztés. A védőhármas ma is parádés volt, egyedül Tomorira voltam mérges, amikor a meccs legvégén még gólt akart rúgni, de majdnem mi kaptunk a rossz passza után egyet. És vissza is értünk Tatarusanuhoz, aki védésekben ("kis" szerencsével) hozta magát, de lábbal továbbra is botrányos volt. Rá is szállok most szegényre, hogy bemutassam, milyen rettenetesen hiányzik a csapatunkból Maignan. 

Kezdjük a labdakihozatalok esetét. Előző írásomban már érintettem Tata felelősségét, de most részletesebben belemegyek a témába. Általában így néz ki a labdakihozatalunk: Kalulu kitolódik a jobboldali védő helyére és 4-2-3-1 alakul ki, a két belső védő (Thiaw és Tomori) között Tata kezdi el a játékot, és indításképpen kipasszolja valamelyiknek.

Ezzel csak az a baj, hogy már a kezdő passzal kitereljük magunkat valamelyik irányba, így megkönnyítjük a letámadó ellenfél dolgát. Innentől kezdve a védők megpróbálják kihagyni a játékból Tatarusanut, de óhatatlanul sokszor kerülnek kényszerhelyzetbe, és megjátszák a kapust, amikor Tatarusanu csak a nagyon egyértelmű és viszonylag könnyű passzokat meri bevállalni nyomás alatt. Mivel azonban ezt az ellenfél is tudja, erre fel is tudja építeni a letámadását, aminek a hatására sokszor besülünk, ami általában labdavesztéssel jár. Ugyanez Maignan esetében így nézett ki a hőskorban, az őszi Sassuolo elleni mérkőzésen:

Reméljük lesznek még ilyen labdakihozatalaink, de most térjünk át a hazapasszolt labdákra. Tata ebben a legbizonytalanabb talán, az nem Milan-szurkoló, aki nem tud felidézni egy-egy hazapasszolt labda után az égbe küldött gyertyát vagy lecsúszott mentést, mert meccsenként 2-3 alkalommal láthatunk ilyet. De ne legyünk igazságtalanok, egyérintőből sokszor nem egyszerű megoldani ezeket a helyzeteket. Nézzük azonban a legutóbbi meccset, amikor Tatának volt helye és ideje is megnézni és odarúgni a labdát ahova akarja.

Látható tehát, ha egy olyan kapus van a kapuban, akinek a döntései könnyen kiszámíthatóak, akkor az ellenfél dolga jóval könnyebb lesz, mint abban az esetben, ha a kapus is folyamatosan döntés elé állítja az ellenfelet, és sokkal több lehetőséget teremt arra vonatkozóan, hogy a védekező csapat mozgásai elcsússzanak. A rendezetlenebb ellenfélen pedig könnyebb fogást találni, főleg, ha magasan feltolja a védekezését. Most nézzük, hogy mindez hogyan működött Maignannal a kapuban.

De nézzünk egy a monzai meccshez nagyon hasonló játékhelyzetet, amikor Tatarusanu a baloldalra ívelte a labdát:

Maignan magasztalásának még nincs vége, hiszen az őszi szezonban már arra is volt példa, hogy a két belső védő közé fellépve, teljesen a hátsó alakzat vonalában (vagy még kicsit előrébb is) segíti a labdajáratást. Bár erre egyre több példa van a top futballban (Ederson - Man. City a legelterjedtebb), azért ez a felállás még extrémnek számít a legmagasabb szinten is. Mindenesetre arról tesz tanúbizonyságot, hogy Maignan játékolvasása és anticipációs képessége átlag feletti.

Mindehhez kiváló technikai tudás is kell és kétlábasság, ami Maignan esetében megvan, Tatarusanu esetében viszont nincs meg. Ez viszont akkor jelent problémát, ha erre építesz (mi szemmel láthatóan építettünk erre eddig), ám az első számú kapusod sérülékeny, míg a második számú kapus nem tudja ezeket. Teljesen megváltozik a csapat dinamikája és elbizonytalanodhatnak a játékosok. Ugyanakkor nem akarom a rossz szériát teljesen Tatarusanu nyakába varrni, de az biztos, hogy ez is egy komoly tényező volt abban, hogy újra kellett szervezni a csapat játékát.

Ha már a kapusokról van szó, akkor nem hagyhatjuk ki a védés témakörét sem, hiszen azért még mindig ez a leglényegesebb szempont náluk. A monzai kapufához nagyon hasonló lövést eresztett meg Zappacosta is Bergamóban Maignan kapujára. A két jelenetet kikockáztam és egymás mellé tettem, íme:

Azt már lehet tudni, hogy a nyáron Tata és Mirante megy, míg Sportiello jön a téli igazolásunk, Vasquez mellé. Nincsenek jó híreim: Sportiello sem túl biztos lábbal, és a fellelhető videók alapján Vasqueznek sem ez az erőssége. Amennyiben Maignan továbbra is hozza a szezononkénti egy komoly sérülést, akkor újra nagy bajba kerülhetünk ezen a téren. De addig is lovagoljuk meg a most emelkedő szerencsehullámot (monzai kapufa), és imádkozzunk Maignan barátunk testi üdvéért! 

Gondoltuk volna a Sassuolo elleni meccs után, hogy legyőzzük a Spurst és még hiányérzetünk is marad, hogy csak egy góllal nyertünk (úgy, hogy nincs Bennacer és Tomori)?! Én biztosan nem. Persze ehhez kellett a Tottenham is (és Conte), de a mi csapatunk is javuló tendenciát mutatott. Végre voltak jelek arra, hogy mit akarunk, volt értékelhető labdakihozatalunk, letámadásunk és visszatámadásunk is.

Nagyban hozzájárult a sikerünkhöz, hogy náluk is kiesett két alapember Bentancur és Hojbjerg személyében (plusz Lloris), ráadásul mindketten a belső középpályáról. A Skipp-Sarr vs Tonali-Krunic csatát most a hazaiak nyerték, de most nem beszélhetünk hatalmas minőségbeli különbségről, inkább a két edző felfogásbeli különbsége csúcsosodott ki a belső középpályán. Pioli most tökösebb volt egy picivel, mint Conte, ami több helyen is kiütközött:

- A legfontosabb: a Milan motiváltabb volt, mint a Spurs. Pioli motiváltabb volt, mint Conte. Utóbbi mintha már érezné, hogy (legkésőbb) a nyáron vége lesz a londoni kalandnak, a heves gesztikulásai egyre jobban elmaradoznak, míg Pioli végig az oldalvonalon hajtotta csapatát most is.

- Jobban működött a Milan letámadása. (A kettő szorosan összefügg természetesen.)

- Jobb és több terve volt Piolinak a labdakihozatalra.

- A Milan játékosai többször vállalták be a mélységi beindulásokat, ami döntőnek bizonyult, hiszen mindkét csapat ugyanúgy állt fel (3-4-3), így mennyiségbeli (és minőségbeli) fölényt így volt a legegyszerűbb kiharcolni.

Így nézett ki a Milan labdakihozatala és a Spurs letámadása kirúgásnál:

Itt a megszokott 4-2-3-1-et alkalmazta Pioli, de asszimetrikusan, hogy Theo és Leao több teret kapjanak az 1v1 elleni párharcokra és a beindulásokra. Conte nem mert 1v1-ben kijönni, így Diaz a sorok közötti mozgásaival megzavarta Skippet és Sarrt, akik így sokszor lemaradtak Tonaliról és Krunicról. Ugyanez a Manchester City ellen így nézett ki a Bentancur-Höjbjerg párossal: 1v1, Höjbjerg-labdaszerzés, gól és győzelem, míg most a Milannak úgyis sokszor ültek a tervei, hogy Tonali és Krunic nem mindig forogtak le, amikor lett volna lehetőségük (Bennacer ebben sokat segített volna), és inkább a biztonsági megoldásokat alkalmazták, vagy a társaik nem merték megjátszani őket, pedig megjátszhatóak lettek volna.

Íme a Milan első labdakihozatala:

Pioli oldaláról érthető az óvatosság, hiszen Tonali nem élete formájában játszik, míg Krunic képességei azért behatároltak ezen a szinten, bár egyre inkább egy jó 12. ember válik belőle (azonban ebben Ambrosini volt a király, akihez nem érhet fel sajnos). Conte oldaláról viszont nem annyira érthető a visszafogottság, mivel szemmel látható volt, hogy egy picivel több kockázattal és tűzzel sokkal több labdát szereztek volna, és ami fontosabb: hamarabb szereztek volna labdát, így összességében kevesebb energiabefektetésükbe került volna a labdaszerzés. Az rendben van, hogy az ő csapatában hiányzott két alapember a középpályáról (Bentancur és Höjbjerg), de egyrészt a Milannál is hiányzott a 6-os pozícióban legjobban leforgó ember, Bennacer, valamint azt is meg kell jegyezni, hogy a Milan hátsó alakzata sem passzol úgy, ahogy a City védői és kapusa. (Tatarusanu nem elég, hogy ügyetlen, még beszari is a legtöbb esetben, és akkor is felrúgja a labdát, ha lapos passzra lenne lehetőség.) Visszatérve a Milanhoz, az mindenképpen bíztató, hogy van terv, és az is látható, hogy akár már egy Bennacerrel mennyivel több lehetőségünk nyílik, de ha még Tonali is feljavul, akkor lesz itt igazán szép foci. Az előző jelenethez visszakanyarodva, a gól egy teljesen ugyanilyen szituációt követően született, de akkor Theo beindult a visszalépő Leao mögött, és 1v1-ben megverte Romerót.

Ennyi helyet hagyni Theónak és Leaónak hiba, amit Conte le is nyilatkozott, éppen ezért érthetetlen, hogy miért nem inkább a másik oldalt kínálta fel a Milan számára, ahol Saelemaekers jobb napjain sem arról híres, hogy lefutja a védőit, míg most az első félidőben még védekezésben is kereste magát, és jónéhány felesleges faultjával lehetőségeket ajándékozott a Spursnek. Contét abból a szempontból is el lehet marasztalni, hogy volt amikor működött a letámadás, legalábbis az tisztán látszott, hogy a Milan gondban van.

Bár megakadt a labdakihozatal, itt is látszik, hogy vannak opciók a Milan számára, amikben ha tudnak javulni, akkor van jövő abban amit Pioli elgondol. Szerencsére mindkét oldalon és középen is voltak szép megoldások a labdakihozatalban, így ha esetleg visszatér Bennacer, Tomori és Maignan, akkor tovább fog bővülni a lehetőségek sora. 

Egy szép jobboldali labdakihozatal:

Sajnos itt egy hajszálon elbukott a labdakihozatal, de örömteli, hogy több opció is volt a folytatásra a korábbi fázisokban. A baloldalon Theo többször is próbálkozott a hosszan fellőtt labdával. Elsőre Emerson blokkolta (ezt be is mutattam), másodszorra pontatlan volt a labdája Giroud felé, harmadik alkalommal azonban már lövésig jutott Leao az akció végén.

Pioli védekezésben is bevállalósabb volt Conténál. Letámadásban szinte 1v1-ben felállt a Spursre, kisebb menekülő megoldásokat alkalmazva: Krunicnak az embere (Sarr) mellett adott esetben rá kellett segítenie a Kjaer-Kane és a Kalulu-Son párosra, így Diaznak Lenglet mellett Sarr mozgására is figyelnie kellett.

Az első passz után Giroud terelte a labdást és bár nem működött tökéletesen minden, 2-3 passz után rendszerint megakadt a Spurs, megszerezte a labdát a Milan vagy faultot fújt a bíró a Spurs javára. Itt meg kell jegyezni, hogy Kjaer köszönettel tartozik a játékvezetőnek, amiért lap nélkül lehozta az első félidőt, ugyanis Kane többször csúnyán lefordult róla. Kjaer mellett még Saelemaekers volt aki ütemeket késett, ami azért volt bosszantó, mert az ő faultjai után következő szabadrúgások jelentették a Spurs minden veszélyét a kapunkra. Szerencsére mindketten egyre jobban belerázódtak a mérkőzésbe, Saelemaekers már a 42. percben nagyot mentett a berobbanó Son elől, míg Kjaer már régi tanári játékát idézte a második félidőben. A hátsó alakzat másik két szereplője, Kalulu és Thiaw újra jól játszott, utóbbi csillaga egyre fényesebben csillog, ami reménykeltő a jövőre nézve. Talán Tonali is kezd magára találni, Krunic is újra hozta a tőle elvárható szintet, ami minden lejátszott meccsel egy hangyányit emelkedik. Diaz játéka is egyre jobban kiforrni látszik, én amondó vagyok, hogy némi alkudozás után megtartanám. Még mindig nagyon fiatal (23 éves), és ha már ennyi energiát és játékpercet beleraktunk, akkor sajnálnám ha elmenne és máshol virágozna ki teljesen. Giroud nagyot küzdött, sokszor csak örlődött a védők között, de most is volt 2-3 olyan megoldása, amiből könnyen gólt szerezhettünk volna: a már bemutatott lekészítésen kívül a második félidőben mesterien tette be a védők mögé Leaónak a labdát, aki rosszul vette át, ezért elillant a ziccer lehetősége, de még ennél is nagyobb sanszot adott De Ketelaerénak, amikor fejjel hozta helyzetbe. A kimaradt ziccer bosszankodásra adott okot, ugyanakkor jó volt látni Leaót, aki rögtön bíztatta belga csapattársát, miszerint legközelebb majd összejönnek a dolgok. Én még mindig hiszek a srácban, talán egy gól mindent megváltoztatna. (Ha a Salernitana ellen Ochoa nem véd nagyot...) Leaóra visszatérve megint elkezdett pislákolni valami, voltak jó cselek, szép beindulások, gólpasszt érő beadások (Thiaw és CDK fejese), de ami a legfontosabb: volt akarat, ami talán ebben a jelenetben csúcsosodott ki a legjobban:

Aztán a meccs egyik (számomra) legszebb jelenetét az egyik legcsúnyább követte: Romero páros lábbal csúszott rá Tonalira, ami csak sárgát ért, és érthetetlen számomra, hogy a VAR nem is vizsgálta...

Reméljük nem lesz nagyobb kihagyás ebből, főleg, hogy Sandro is kezdi visszanyerni a formáját. Szerencsére azonban van miben reménykednünk ezenkívül is.

A letámadásunk/visszatámadásunk továbbra is tragikusnak tűnik, támadásban viszont már volt néhány olyan mozzanat (a második félidőben), ami nagyon halványan emlékeztetett arra a csapatra, amit szeretünk. Az első félidő nem sok jóval kecsegtetett: Theo értelmezhetetlen lövései, Giroud labdakezelési nehézségei maradtak meg leginkább, na és persze az, hogy a védelmi miniszterünk térdre rogyott, ami majdnem gólt ért a Torónak. A legnagyobb kidolgozott helyzetük rámutatott arra, hogy miért is folytattuk ugyanott, ahol az Inter ellen abbahagytuk:

 Szóval lógtunk elől, lógtunk középen és lógtunk hátul is. Szerencsére Tata jó napot fogott ki éppen. Sajnos Kjaer gyengélkedése nagyon látványos, a helyére beálló Gabbia is bizonyította, hogy most nem megoldás (egy csúnyán elrontott hazapasszal indított, aminek szöglet lett a vége), valamint Tonali is legrosszabb napjait idézi. Thiaw viszont mintha elkapta volna a fonalat, és erőteljes játéka kellemes meglepetés volt ismét. Fontos lenne állandósítani a formáját, hogy legyen egy "fizikum" is a védelmünkben, mert a dán védelmi miniszterünk nem néz ki túl jól mostanában. Kalulu is talán magára talál és védekezésben Theo is jobb volt, mint az Inter ellen. Saelemaekersnél továbbra is csak a túrás része van meg a védekezésnek, a tolódás és az 1v1 elleni játék megtalálása várat magára. Tonali viszont olyan mélységekig jutott, hogy jelen pillanatban Krunic-ot választanám inkább a téren a csapatomba. Tonali 32-szer passzolt 78%-os pontossággal és 15 párharcából 53%-ot nyert meg. Ugyanez a bosnyák csereemberünk esetében 52 passz - 92% és 24 párharc - 58%. Jelen pillanatban Krunic aktívabb és hasznosabb, mint Tonali (nem hittem volna, hogy egyszer ezt leírom.) Saelemaekers támadásban továbbra is az egy jó beadásnál többet nem tud hozzátenni (ez pont eggyel jobb Messiásnál, védekezésben meg a túrással hagyja le a brazilt), Brahim pedig 2-3 jó lefordulással előzi meg Origit (védekezésben nálam nagyjából ugyanazt hozzák). A második félidőben – támadásban – volt azért pár bíztató dolog is: végre láthattunk egy igazi, gőzmozdonyos Theo-robogást az ellenfél kapuja elé (és gólt érő beadást), Leao is meghúzta párszor a szélét, kettejük összjátéka is már eredményezett pár ígéretes lehetőséget, Giroud pedig egy szerencsétlen lövés után is kihúzott minket a szarból. Elképesztően erős a pali fejben: egy ilyen első félidő és egy ilyen balszerencsés lövés után is hozza a meccset. Páran példát vehetnének róla. Igen, a  sztárunkra gondolok, ez a Leao-gyerek továbbra sem tetszik nekem. Másfél évvel ezelőtt még védekezésben is ilyenek hozott a srác és nem a Torino ellen:

De még arra is emlékszem, hogy a Hakimi elleni belépőjéért meg akarták verni az interesek. Nos, most ilyeneknek semmi nyoma. Labda nélkül csak lézeng a pályán, Giroud meg helyette támad vissza... Mutatom mire gondolok a már bemutatott jelent mellett:

1. Rásegítés Theóra: nem igazán megy...

2. Visszatámadás/Letámadás sikertelen. Vissza kellene zárni a labda vonala mögé...

3. Giroud melózik helyetted...

Szóval így áll most a szénánk. Vannak bíztató dolgok, de egy Spurs ellen ez még mindig nagyon kevés lesz. A "gátat átszakító gól" után is maradt ugyanolyan rossz a letámadásunk/visszatámadásunk: a 80. percben konkrétan a kapustól passzoltak ki minket a tizenhatosunkig, ahol csak Radonjic hosszú szöktetésének és Kalulu játékolvasásának köszönhetjük, hogy tizenhatról nem lőhetett tisztán a szerb (Tata azért kettő nagyot nem szokott védeni egy meccsen). Conte csapatának védekezését nem fogjuk egy kényszerítővel lebontani, a labdakihozataluk ellen ilyen letámadással sanszunk nincs és ez az átmenet – a támadásból a védekezésbe – sem sok jót ígér. Talán lesz Bennacer és Tomori is, és amiben még bízhatunk, hogy lelkileg is ad egy kis pluszt ez a győzelem, míg Conte és csapata egy négyest kapott a Leicestertől. Azonban a lehetőségek érzékeltetéseként jegyezzük meg, hogy a Leicester értékét 455 millió euróra értékeli a transfermarkt, míg a Sassuolo keretét 178 millióra... Egy négyes itt, egy négyes ott...

Már több helyen felmerült a kérdés, hogy tehetett-e Pioli mást az Inter ellen, mint hogy minél tovább kibekkel egy 0–0-át, majd a végén kicsit kockáztat és megpróbál nyerni. Az elmúlt hetek játékát látva nem nagyon volt más választása az Inter ellen. Viszont a Lazio elleni fiaskó után a Sassuolo ellen meg lehetett volna próbálni ezt-azt. Az már Rómában is látszott, hogy az erőtlen pressingünk arra jó, hogy egy játszó csapat számára mi legyünk a tökéletes ellenfél. Szinte egy az egyben próbáltuk letámadni az ellenfél kirúgásait, de valaki mindig késett egy ütemet és lemaradt az emberéről, ami azt jelentette, hogy bár sok energiát tettünk bele a labdaszerzésbe, végül a Lazio egy nyitottabb és rendezetlenebb védelemmel találta magát szemben a Milan térfelén. Támadásban hoztuk a jól megszokott ötlettelen ívelgetést. Szóval önként dalolva szaladtunk bele a késbe, amit Sarri fiai köszöntek szépen és gurítottak nekünk egy négyest.

Gondoltuk majd a Sassuolo ellen megmutatjuk, hiszen ellenük lett meg a Scudetto is. A pressing maradt a Giroud-féle terelés és a teljesen szétesett pressing keveréke, amihez még egy jó adag egyéni hibát is kevertünk. Az első gólnál 3 Sassuolo-játékos jutott 4 védőnkre, a második gólnál 2v4-ben vertek nekünk gólt, a harmadikban bemutatták az Internek, hogy kell majd a rövidről szögletgólt fejelni nekünk, a negyediknél pedig Calabria ahelyett, hogy befele lépett volna egyet a passzsávba, és megszerezte volna a labdát, inkább bekísérte a támadót a tizenhatoson belülre, hogy ott fellökhesse. Minden gólnál késtünk, lemaradtunk, elcsúsztunk, ami jelentheti azt is, hogy a visszatámadás rosszul van megszervezve, meg azt is, hogy nincs kraft a lábakban (és a fejekben) visszaszerezni a labdát. Szerintem nálunk mindkét helyzet fennáll, így teljesen megértettem Piolit, hogy az Inter ellen a tutiból akart indulni, és keveset akart kockáztatni.

Így érkeztünk el az Inter elleni rangadóig. Betoltuk a buszt, ahogy az a nagy könyvben meg van írva, de tehetett-e volna mást Pioli? Szerintem nem, és mindezt egy jelenetben ki is fejtem. Az első félidőben nem sokszor maradtunk ott az Inter kapuja előtt, azonban az egyik ilyen alkalomnak egy Kalulu-sárga lett a vége. Mutatom a jeleneteket:

Messias beívelése, itt még minden rendben van. Akár még gól is lehetne, ha jól találja meg Theót a hosszú oldalon vagy esetleg lecsorog a labda az üresen hagyott körív környékére.

Magasan felpörög a labda, a labda körül azonos testhelyzetben 4 páros is. A legközelebb Theo és Darmian van, Tonali és Barella mennek szedni a második labdát.

A labdát végül Barella szerzi meg úgy, hogy mellel leveszi Theo mellett (!!!), Tonali tisztes távolból nézi az eseményeket. Ez az az ütem, ahol először csúszunk, így ahelyett, hogy a lecsorgó labdából helyzetet alakítanánk ki vagy egy szögletet harcolnánk ki, engedjük az Internek a labdabirtoklást.

Theo visszatámad és visszafordulásra kényszeríti Barellát.

Sikerül odaszorítanunk őket a kapujuk elé, látszólag működik a visszatámadás. Calhanoglu mögött Krunic biztosít. 

Bár van egy ütem, amikor egy jobban tájékozódó és leforgó középpályás lepörgeti a labdát vagy lefordul a pálya belseje felé, Calhanoglu mégis visszateszi a labdát Darmiannak. Látszólag működik a visszatámadás.

Folytathatjuk a pressinget, támadhatjuk a visszapasszt.

Tonali gyötri Darmiant. Jobb napjain ez a labda úgy van meg neki, hogy támadást indítunk belőle.

De most Darmian felgyötri mellette a labdát... Jobb napjain Theo lép egyet balra és felszedi ezt a passzt...

A villámléptű Dzekóról lemarad Gabbia, így a bosnyák továbbpörgeti a labdát. (Ahogy azt Calhanoglu is megtehette volna.) Itt csúszunk el másodszor, itt legalább egy faultot kellene hoznia Gabbiának.

Elcsúszunk harmadszor is, belül Messias szotyizik belül és lemarad az emberéről, Mkhitaryanról. 

Így a labda eljut Lautaróig, aki Kaluluról fordul le. Negyedik csúszás, itt még mindig lehetne faultolni, persze ehhez előbb oda kellene érni.

Kalulu hátrányba kerül, meg kell állítani Lautarót!

Így sikerült...

A második félidő elején Gabbia egy ugyanilyen Lautaro-lefordulás után kapott sárga lapot. Egyrészről igazat adok Piolinak az első félidő miatt, mivel az ami eddig a Milan egyik nagy fegyvere volt, hogy gyorsan visszaszerezték a labdát az ellenfél térfelén, az most nem működik, hiszen a Lazio és a Sassuolo ellen is hasonló szituációkból bújt ki az ellenfél és szerezett gólokat. Szemmel láthatóan a játékosok lelassultak fejben és testben is, így pedig ezt a műfajt nem érdemes űzni. Más kérdés, hogy ez kinek a hibája, hiszen lassan ha idevesszük a felkészülést is, akkor ez már 2 hónapja így megy. Két mérkőzés nem illik bele a sorba látszólag: a Salernitana elleni győzelem és a Roma elleni döntetlen. Utólag könnyű okoskodni, de a védekezés már Salernóban sem volt rendben, de ott a rengeteg kihagyott helyzet elhomályosította a hibákat, míg a Roma elleni rangadón végig a kezünkben volt a meccs. Így utólag egyre inkább afelé hajlok, hogy azt a meccset megköszönhetjük Mourinhónak, hiszen ott ők nem akartak focizni, és szerencsére Dybala sem élete formájában volt. A bosszantó a dologban, hogy a futballban ilyen nüanszok döntenek: ha a Romát megverjük, lehet most egészen más lenne a helyzetünk. És ehhez "csak" annyi kellett volna, hogy a pontrúgásokat kivédekezzük. Idén már 5 gólt kaptunk pontrúgásból (Roma 2, Lecce 1, Sassuolo 1, Inter 1), de eddig nem változtatott Piloi ebben sem, ami azért számomra felvet kérdéseket. Ha egy állított szituációban nem tud megoldást találni, akkor hogyan várjuk el a kiszámíthatatlanabb történések egységes lereagálását a csapattól? Nem ragaszkodik-e túlzottan az eddig bevált dolgokhoz és felismeri-e a változtatás szükségességét? Az Inter ellen nem volt más út Pioli előtt, mint betolni a buszt, de a nagy kérdés, hogy az odáig vezető ösvényt is ő taposta már ki, belekényszerítve magát és a csapatot egy megalázó helyzetbe vagy csak a körülmények áldozata?

A következő hetek választ adnak majd ezekre a kérdésekre.

Először is egy kis visszatekintés azokra az időkre, amikor hasonlóan kutyák voltunk, mint most. 2020 január 6-án így nézett ki a tabella egy Samp elleni otthoni 0–0-át követően (előtte ilyen meccseink voltak: Bolognában 3–2 ide, otthon Sassuolo 0–0, Atalanta idegenben 0–5)

Ezután legyűrtük idegenben a Cagliarit (0–2), és meg sem álltunk a 6. helyig a szezon végére. Próbáltam tehát visszanyúlni az utólag nagy mérföldkőként emlegetett bergamói zakóhoz, és az akkori körülményekhez, de nekem sehogysem jön ki a matek, a mostani eredmények gyászosabbak, mint akkor, így a gödör is mélyebbnek tűnik. Ugyanakkor az is igaz, hogy akkor gyakrabban találtuk magunkat a gödrök közelében (alján), mint most. Szóval azt nem tudom nyugodt szívvel kijelenteni, hogy Tűzrőlpattant Pioli már nagyobb szarból is kihúzott minket, főleg, hogy most olvastam Arrigo Papa meglátásait is.

Ami Pioli ellen szól:

- Hetek óta nem küzd a csapat, a fél brigád csak lézeng. Ennek több oka is lehet, de ebben Pioli is sáros nálam.

- Támadásban nem egyszerűen nem jönnek össze a dolgok, hanem ívelgetjük fel a labdát a 100 éves Giroud Papára, valamint a tesiből felmentett Origire, ráadásul nem is nagyon segítünk nekik a 2. labdák megszerzésében. Nem látni, hogy bármi tervünk lenne.

- Nem forgatja jól a keretet: Thiaw már Veronában megmentett minket a góltól (ami 2 pontot jelentett), mégsem építette tovább. Tegnap is jól szállt be, igaz Lukakut kellett fognia. Vranckx a Fiorentina ellen a végén adott győztes gólpasszt, mégsem nagyon kapott lehetőséget utána. Adli semmi esélyt nem kap, de kölcsönbe sem engedjük el, pedig ha valamikor, akkor most ki lehetett volna próbálni a 3 belső középpályás egyikeként. Ehelyett nézzük szegény Kjaer, Calabria és Messias szenvedéseit. Összességében a már sérült Bennaceren nyújtott egy jó átlagot, a többiek mind formán kívül vannak, pedig volt idő rákészülni a januárra. Visszatérve a felkészülésre, azért már ott is voltak intő jelek: Simán cumiztunk háromszor is, pedig látjuk, hogy a Liverpool sem fénykorát éli, és a  PSV sem a legacélosabb csapat Hollandiában (most éppen 4. a bajnoki tabellán). Ha visszagondolok azokra a pillanatokra, amikor belenéztem a PSV elleni meccsbe, akkor felrémlik, hogy ott pont ugyanolyan kilátástalannak néztünk ki, mint most, de akkor abba a tudatba ringattam magam, hogy Dest helyett majd Theo lesz a balbekk, meg Lazetic helyett Giroud a csatár, és nem lehet majd velük is ugyanilyen trágya a játék... Hát lett...

- Szemmel láthatóan kellene valami új impulzus. Elvesztette a fonalat és ki tudja mikor találja meg újra. Mindenesetre egy Milan nem játszhat ennyire tudatosan alárendelt szerepet, mint az Inter ellen az első félidőben.

- Nem hiszem el, hogy a pontrúgásokra nem lehet normálisan felkészülni.

Ami Pioli mellett szól:

- Eddig folyamatosan erőn felül teljesített a csapat.

- Nincs olyan, aki hosszútávon megoldás lenne helyette. Talán Pochettino vagy Tuchel (szegény Giroud) jó lenne, de nekik nem hiszem, hogy ez lenne az álommeló. Valószínűbb, hogyha Pioli megy, akkor olasz edzővel pótolják, aki meg csak ideig-óráig tud fellendülést hozni.

- Kapus nélkül nehéz. Mondom ezt annak ellenére, hogy Tata tegnap még védett is, de ég és föld a különbség Maignan és Tata között, az Inter már a szögleteket is kapura rúgta például, de támadásépítésben is sokkal gyengébb, mint a francia. (Ez mondjuk némi magyarázat lehet a gyenge támadásépítésre.)

- Hihetetlen sérüléshullám: Tomori, Bennacer, Florenzi, Maignan, Zlatan akik még most sem tudnak játszani, de sérült volt: Rebic, Krunic, Messias, Saelemaekers, Kjaer, Theo, Origi, Ballo-Toure is a közelmúltban. Persze nagy kérdés, hogy ez kinek a felelőssége.

- Ő ismeri a legjobban a csapatot, az egyéneket és tud meríteni a közös sikerekből.

Ami Maldiniék és a Red Bird hibája: Szűkös keret és elhibázott igazolások. Nyáron olyan nevek mondtak már igent, mint Enzo Fernandez és Sven Botman, mi mégis Renato Sanchez-re és CDK-ra vártunk. Persze CDK-t még nem temetném el és Sanchez is azért volt erősebben képben, mert lejárt a szerződése, de mégsem jöttünk ki jól a Mercatóból. Adli, Vrankcx és Thiaw is hordoz potenciált, de Adli esetében érthetetlen, hogy csak jegeljük és miért nem adjuk kölcsön. Origi és Dest viszont teljes kapufa, ahogy Ballo-Toure és Bakayoko is. Ha csak ezt a 4 játékost cserélhetnénk ki, akkor már előrébb lennénk. Utóbbi három valószínűleg már nem is fog jelentősebb szerephez jutni nyárig (legalábbis remélem), Origi viszont még boldogít minket egy darabig. A cserekapus kérdésében is van vaj a fülek mögött, de mivel Tata hozott nekünk egy kivédett büntetőt az Inter ellen, valamint Maignan sérülése sem volt előre látható, így nálam ez kevésbé a vezetők hibája, mint az előzőek.

Miben bízhatunk?

A tudatos építkezésben. Maldini és Massara láthatóan érti a dolgát (azt el kell fogadni, hogy hibás döntések mindig lesznek ebben a szerepkörben, főleg, ha pénzügyileg behatároltak a lehetőségeid), kérdés, hogy a kezük mennyire van megkötve. Az biztos, hogy nyáron alaposan frissíteni kell, és el kell köszönni azoktól, akiknek csak fellángolásaik vannak: Rebic, Brahim, Messias például, de felőlem Leao is mehet, ha ennyire motivált, mint mostanában. Ami mindenképp kell az előrelépéshez az az új stadion, ameddig ezt a kérdést nem oldjuk meg, addig maradunk a béka segge alatt a többi olasz csapattal. Remélhetőleg a Red Bird az új stadion kiadásai miatt is fogja rövidebbre a pórázt, legalábbis szeretném ezt hinni. Mindenesetre fiatal csapatunk van, akik már megmutatták, hogy képesek győzni. Maignan, Tonali, Theo, Kalulu, Tomori, Bennacer (és ha van kedve, Leao is) megfelelő magot alkot a jövőre nézve. 

Mikor, ha nem most kell blogot indítani kedvenc csapatodról, amikor sorra kapjuk a pofonokat és történelmi kudarcsorozatokat döntögetünk. Szóval szeretném meglovagolni ezt a hatalmas népszerűségi hullámot meglovagolni, és megosztani a gondolataimat a csapatról időnként. Amit tudnotok kell rólam, hogy van némi futballista múltam (Nb2, Nb3, Nb1-es kerettagság) és jelenleg is videóelemzőként dolgozom, mindezek mellett egy kiváló bölcsészdiplomával is rendelkezem, hogy amikor eljön a meccs ideje, mindezeket sutba dobjam és kidülledt erekkel anyázzam a hibázó játékosokat és önkívületben üvöltsek a szerzett góloknál (már ha nem 1-5-nél sikerül az eredményt kozmetikázni a 89. percen). Szóval bemutatkozásnak ennyi, nézzük van-e valami, amiben bízhatunk a jövőt illetően.